Paládi Zsolt: Keleti pornó
  
- Kétmillió forint!
Ennyi volt annak az ingatlannak az ára, melyet két hősünknek kínáltak. Persze semmi különös: másfél szoba összkomfort, negyvenkét négyzetméter, szakadozó tapéta a falon, fel-újításra szoruló falak, ablakok, csövek, el-elduguló WC (csak ezzel az utóbbival a vevők még nincsenek tisztában). Nem csekély összeg, majdnem tízezer dollár, s ehhez képest igen sze-rény képességekkel rendelkezik a kis lakás.
Tudják, ugye, ilyenkor mi következik, az érdeklődők lélegzete elakad, alig észrevehe-tően kissé hátrébb lépnek, s mikor kis szünet után újra megszólalnak, valahogy hiányzik az összeszedettség belőlük. Hebegnek-habognak, majd sorra kitérő választ adnak, s végül gon-dolkodási időt kérnek. Ezek nem komoly vevők. Megijednek a nagynak tűnő összegektől, hiszen ide a VII. kerületbe, a Keleti környékére, ahol a kis lakás megbújt, rendszerint azok a vevők jönnek, akiknek még szükségük lenne néhány százezer forintra ahhoz, hogy igényeik-nek megfelelő fedélhez jussanak.
Az eladó egy köpcös férfi, kissé meghökkent, mikor nem tapasztalta a látogatókon a szokott tüneteket. Egy rövid kefefrizurás, remek testfelépítésű, markáns arcú fiatal férfi, és egy vékony csinibaba állt előtte. Ha a legújabb divatot nem is, de a trendet követték. A lány feketére festette a haját, szolid sminkje még jobban kiemelte csinos vonásait; ismerjük ezt: a szem környéke éles kontúrokkal kihúzva, az ajakon lila vagy kékeslilába játszó rúzs. Sötétkék kiskabátot, feszülő narancssárga pulóvert és fekete bőrnadrágot viselt. Ezekhez az elmarad-hatatlan kellékekhez természetesen hozzátartozott az ormótlan, tízcentis talpú szandálféleség.
A fiú jóval egyszerűbben, mégis igényesen öltözködött. Mintás ingét sok kispénzű, yuppienak készülő tizenéves megirigyelhette volna, hiszen a legjobb márkát hordta.
- Azt hiszem, megvesszük – nézett körbe elégedettséggel a fiú. Hónapok óta ennyi pénzért, melyet röpke kétéves pályafutása alatt össze tudott szedni, ez bizonyult a legtágasabbnak. Az, hogy nem szép és távolról sem a legjobb környéken van, másodlagosnak tűnt a szemében. Legfőbb vágya és jelszava ez volt: kényelmesen elférni. Újabb két év gürizés, és még tága-sabb, nagyobb terű lakásba költözhetnek.
- De ezt mégiscsak meg kellene beszélnünk – szólt közbe a lány. A közvetítő arcáról lefagyott a mosoly. Nem ez volt az egyetlen lakás, amit rábíztak, s szeretett volna már túl lenni a dol-gon. Szabódva bár, de adott még némi gondolkodási időt, bár hozzátette: „már holnap el tudná adni a lakást.”
Az utcára kiérve aztán Adél, a fiatal ápolónő valósággal rátámadt a párjára.
- Remélem, nem gondolod, hogy ezt a lakást kellene megvennünk.
Mindig ilyen volt. Sosem készítette elő mondandóját, rögtön a lényeget vágta a másik arcába. A fiú nem szerette ezt a kellemetlen vonását.
- De édesem, még végig se gondoltuk a lehetőségeket. Be kell látnod, hogy talán ez a legjobb. – A „talánt” enyhítésnek szánta. Adél előtt mindig vigyázott a fogalmazással. – Elég tágasnak tűnik, elférnek a bútorok, és sokkal világosabb, mint amiket eddig láttunk.
Arra utalt, hogy ide legalább besüt a nap. Imádta a fényt, és mindent, ami az életet je-lentette. 
- Ugyan már, Laci, ennyi pénzért kaphatnánk jobb környéken is – replikázott a lány. – Hát neked mindegy, hol laksz? Tudod milyen hely ez? Itt a Keletinél folyik az arab és cigány ban-dák háborúja!
- Hát aztán! Én sosem szerettem a katonáskodást. Semmi közöm nincs egyik oldalhoz sem. – s megvonta a vállát.
„Hacsak a melóban nincs.” – gondolta hozzá, de nem mondta ki, mert nem kedvelte, ha munkájáról faggatták. Ugyanis nem onnan szerezte a pénzt, ahonnan hazudta.
Egy darabig még elvitatkozgattak jövőjükről, de aztán Laci – nem épp sportszerűen – emlékeztette társát arra, hogy nem a felesége, s még csak nem is a menyasszonya, ennél fogva nincs beleszólása az ügyeibe, a lakást ő veszi a saját pénzéből, ergo „takarékra lehet állni.”
Nem is beszéltek erről többet.

?

Ha Adél visszagondolt erre az időszakra, mikor Lacival együtt berendezkedtek az új lakásban, mindig különös érzés fogta el. Örült annak, hogy megszabadult apja fennhatóságá-tól, és külön élhette immár az életét, mégis volt ebben az új helyzetben egy jó adag bizonyta-lanság. Kétségesnek tűnt kapcsolatuk maradandósága és aggodalommal töltötte el az is, hogy Laci nem osztotta meg vele minden titkát. Párja állítólag üzletemberként dolgozott, de semmi közelebbit nem volt hajlandó elárulni arról, mivel kereskedik. Egyátalán nem kedvelte a ma-tematikát, s a lány közgazdász nagybátyja egy alkalommal kiderítette, hogy semmit sem ért a gazdasághoz. Talán dealerkedik vagy lopott holmit árul? Ennél többre tartotta őt, és a fiú sze-líd természete is ellentmondott ennek. Nem tudta elképzelni róla, hogy az alvilágban megállja a helyét. Sejtette, hogy nem teljesen tisztességes úton szerzi a pénzt, de hiába faggatta a fiút.
Annál elégedettebbnek látszott Laci. Szinte a semmiből jött, egy sötét kilencedik ke-rületi bérházból, örökké zord anyja uralmától megszabadulva. Elvált szülők gyermekeként nemigen jutott szalámi az asztalukra. Fradi-kolbász, Hitler-szalonna, krumplifőzelék: hősünk így utálta meg a szocializmust. De most, huszonnégy évesen elérte azt, hogy bepattanhat új Volkswagenébe, s kedvére száguldozhat, élvezve, ha át tudja verni a rendőröket. (Előbb lett kocsija, mint lakása, hiába, ma ilyen a világ rendje.) Esténként bulit rendezhet saját lakásában, s meghívhatja magához a barátait, akik akkor jöhetnek hozzá, amikor csak akarnak.
És el ne feledkezzünk mobiltelefonjáról (bár az már minden bunkónak van), számító-gépéről, mely „fogja az Internetet”, és testedző gépeiről.
De ez még csak a kezdet. Harmincéves korára házat vehet Budán, Ford Caprioval közlekedhet, és pitbullt futtathat tágas kertjében. Másnak a harmadik X felé közeledve csupán mérhetetlen adóssága, felesége és gyereke van. De ő nem lép bele ebbe a csapdába, különb lesz, és ezt meg is mutatja a világnak!
Csak bírja az energiagazdag étrendet.

?

Adélt ebben az időszakban kezdte zaklatni a titkos imádó. Mikor a metróból kiérve elmerült a pályaudvar környékének mocsadékában, láthatta, érzékelhette, ahogyan az éhes férfitekintetek rutinszerűen végigmérik, s egy darabig elkísérik. Nem is törődött velük, tudta, hogy a férfiak ilyenkor kisded játékokkal foglalják el magukat, képzeletben levetkőztetik vagy pontozzák egy 1-től 10-ig terjedő skálán. A merészebbek füttyögetnek vagy leszólítják, de amíg ezt sem teszik, kit érdekelne mindez? A mustra kéjsóvár hapsik ártatlan játéka csu-pán.
Egy nap viszont váratlan hívást kapott a munkahelyén. Nem Laci kereste és nem is valamelyik barátja. A férfihang karcosan és pimaszul csengett a vonalban.
- Hello, szivi – recsegte bemutatkozás helyett. – Remélem, megismersz, én vagyok az a fickó, aki mindig megvár a metrókijáratnál. Ugye ma is fél ötkor jössz?
- Fogalmam sincs, ki maga – közölte hűvösen Adél. Derengett valami, hogy agy Adidas me-legítős alak Fila-polóban s nyakában egy óriási Mercedes-jelvénnyel, valóban napról-napra ugyanazon a helyen ácsorog és figyeli őt.
A hang veszített nyegleségéből.
- Ugyan már, szivi, legyünk jóbarátok. Aki ilyen csinos, mint te, annak minden pénzt meg-adok. Csak mondd el, mi kell, és minden kívánságod teljesül. Ne, ne, ne tedd le. Tudom, hogy azt gondolod, ez a szokásos szöveg, de nem tudod elképzelni, milyen nagy szemét a te bará-tod.
- Honnan tudsz róla? – sikoltott a telefonba a lány. Innentől kezdve érdekelte az ügy. Bármit megtett volna, csak megtudja kedvese titkát. Nem, bármit nem. Akármit is hisz ez a hapsi a vonal túlsó végén, nem tudja rávenni aljasságokra. Inkább legyőzi kíváncsiságát.
- Kedvesem, én mindent tudok. Ha valakire rászállok, az embereim mindent kiderítenek róla. Gyerekjáték. Kiterjedt hálózatom van, de ne félj benneteket nem akarlak bántani.
- Pedig már összefostam magam ijedtemben – ezt a megjegyzést ironikusnak és fölényesnek szánta, de maga is érezte, mennyire hiteltelen ebben a szerepben, ezért hozzátette – Mi újat tudsz nekem mondani Laciról?
- Az első mondat nem tetszett nekem, nem vagyok viccelődő típus, de örülök, hogy végre a tárgyra tértünk. A legkevesebb, hogy hazudik neked. Bizonyítékokat fogok neked adni arra, hogy megcsal és arra is, milyen undorító dolgokat művel. Meg fogsz győződni róla, hogy nem érdemel meg téged.
- Miért higgyek neked? Lehet, hogy átversz.
- Mért akarnálak átverni? Bizonyítékok nélkül úgysem hinnél nekem. Ha mindent meg akarsz tudni, rám vagy utalva.
- Pont ezt nem akarom. - vágta rá Adél és lecsapta a kagylót.
Aznap valóban ott várt a kijáratnál az a férfi. Adél jobban megnézte magának: vonalai szabályosak, de kiugró szemöldökcsontja a lánynak durvaságról, alattomosságról árulkodott. Vagy lehet, hogy ezt csak bemagyarázza magának?
Mindenesetre nem mert odamenni.

?

A telefonhívás még kétszer-háromszor megismétlődött, ugyanazzal a tartalommal folytak le a beszélgetések, mígnem Adél valóban kíváncsi lett. Mi az, amit ez az ismeretlen férfi kínálni tud neki? Az volt a benyomása, hogy biztosan nem zaklatná, ha nem tudna vala-mit. Olyan férfinak tűnt, aki betartja a szavát, a korlátoltak csökönyösségével, de betartja. Nem rohamozná meg őt alapozatlanul, a megfontolatlanság nem jellemző rá. Ám az is megle-het, hogy monomániás, koholt bizonyítékokat gyárt, s akkor Laci veszélyben forog. Akárhogy is, mindenképp az látszik a legcélszerűbbnek, ha utánajár a dolognak. Nem tarthatja vissza ettől semmiféle ostoba félelem.
Az igazság viszont az, hogy bogarat ültettek a fülébe, s a kíváncsiság már akkor sem hagyta volna nyugodni, ha tudja, hódolója maga a kékszakállú herceg. Így a következő alka-lommal maga javasolta: az ismeretlen álljon elő a bizonyítékokkal, ha tud.
- Boldogan, - recsegte a mobilba a hang, s rögtön átvette a kezdeményezést, érezte, hogy már kivívta a lány érdeklődését, s innentől fogva már nem ereszti el – de van egy feltételem: ná-lam találkozunk, hogy megmutassam a bizonyítékot. Pótolhatatlan veszteség érne ugyanis, ha megfosztanál tőle. Így biztonságosabb.
- Igen, de az én biztonságomat ki garantálja? – aggódott a lány.
- Nem foglak megenni. De az biztos, hogy ettől a bizonyítéktól hanyatt vágod magad.
„Kőszáli bunkó”, - ebből a célzásból is látszik – gondolta Adél. Miért tárgyalok én egy ilyen-nel? De hát ő is ember valahol… - támadt fel Adélban az ápolónő. Márpedig az ápolónők egyben-másban hasonlítanak a pedagógusokhoz: határtalanul naivak tudnak lenni. Szakmai ártalom.
Azon kapta magát, hogy kész bemerészkedni a kékszakállú herceg várába, és egyre kevesebb érvet tud felhozni e tett ellen. Ez aggasztotta, de elhatározását véglegesnek tekin-tette. Már az időpontban is megegyeztek, s egy forró nyári napon, Adél betoppant az ismeret-len lakására.

?

 Ehhez át kellett lépni a határt: a Keleti környékének Csikágója és Zugló között éles határvonal húzódik, az életforma, a pénz és a gondolkodásmód mezsgyéje. Más világ kezdő-dik ott, ahol a VII. kerület véget ér, a Dózsa György út kettéválasztja e tájat. Amott, a VII. kerületben romos, sötét udvarokat rejtő bérházak váltogatják egymást, az utcákon piszok, szemét és kutyaszar, amelynek bűze szép időben lépten-nyomon megcsapja a járókelő orrát. A Városligetet körülölelő zuglói részben levegős, biztos építészeti ízlést tükröző társasházak sorakoznak, melyekhez udvar tartozik, az utcák rendezettek, sok a fa, a bokor, mértéktartó a polgári ízlés. Bárki is költözzék oda, a környezet hatására elhagyja hanyagságát, s legalább az utcát nem piszkítja be kutyája ürülékével.
Adél is vágyott a szebb életre, mint mindenki, érzékeny szeme észrevette a különbsé-get, s az összehasonlítás nem hagyta hidegen. Bár gyűlöletet érzett az ismeretlen férfi iránt, s bosszantotta zaklatása, mégis elgondolkodtatta egy percig, miért kell neki szűkös körülmé-nyek között, rosszabb környéken laknia, míg a másik kényelmesen terpeszkedhet tágas halljá-ban, s ablakából nem málló falakra néz ki, hanem a virágoskertre és a lombos fasorra.
Odaért a házhoz, érezte szíve dobogását, mikor megnyomta a kaputelefon gombját, kétszer olyan gyorsan vert; pedig nyugalmat parancsolt magára, de teste és érzékszervei nem engedelmeskedtek ennek a parancsnak. Most is, mielőtt elhatározta volna, hogy felcsönget, a virágoskertben megszagolt egy rózsát. Tisztára meg vagyok zavarodva – gondolta.
 - Én vagyok – lihegte a telefonba.
- Már vártalak – szólt vissza a pimasz.
Az ajtó a jól ismert zúgó hangot hallatta; most még elfuthatnék – vergődött magában – egy-szerűen sarkon fordulnék és szaladnék egészen a Dózsa György útig, ott aztán fölülnék vala-mi buszra, vagy elkeverednék a tömegben, s végül kikötnék egy presszóban, ahol kávézgatva továbbgondolnám a dolgaimat, telefonálnék Lacinak, és elmondanám neki az egészet. Ez vol-na a legjobb.
Mégis feltépte az ajtót, mielőtt a zúgás megszűnt volna, és felment a lépcsőkön, bár mintha álmában mozgott volna. Valami azt súgta, késő visszafordulni. Késő, késő… De miért késő?
Mert már belépett a lakásba, fogadta a házigazda köszönését, s mintha az ott se lett volna, szemügyre vette értéktárgyait, a lakás berendezését. A lakás tágas volt, mint képzelte, de minden szabad teret kihasználtak benne. Koloniál szekrénysor, franciaágy, tévé, videó, bőr ülőgarnitúra, állólámpa, biedermeier fiókos szekrény: Adél ilyen bútorokat csak a Michelfeit-áruházban látott, igaz ott is ilyen válogatatlan összevisszaságban. Az ízlés ugyan hiányzott mindenből, de az újdonság varázsa így is lenyűgözte a lányt. Mikor leült egy kényelmes kék kanapéra, jólesett elnyújtózni benne. Kitárta a karját, s kétoldalt nyugtatgatta. Nem tudta lep-lezni ámulatát. A vele szemben ülő férfi tompán elvigyorodott.
- Gyuri vagyok – mutatkozott be – a vezetéknevem nem érdekes.
Adélt nem foglalkoztatta, miért nem akarja elárulni a vezetéknevét. Rögtön a lényegre tért, jó szokása szerint.
- Nem ezért jöttem ide, hogy ismerkedjek.
- Tudom, és igazat adok neked. Azt mondom, lássuk a bizonyítékot. De előbb megkínállak valamivel, szükséged lesz egy kis alkoholra.
Egy üveg Napóleon konyakot vett elő a bárszekrényből és két egydecis pohárba töltött mind-kettőjüknek. A lány nem tiltakozott. A férfi egy videokazettát vett elő és a készülékbe rakta.
- Éppen a kívánt részre tekertem – tette hozzá.
Adél rosszat sejtett. Gyuri a kazetta borítóját hanyagul az asztalra dobta, s a lány csak annyit láthatott, ahogy félszemmel rásandított, hogy meztelen nők és férfiak találhatók rajta. Sejtelme beigazolódott: a filmben olyan jelenetek váltogatták egymást, amelyek egész valójá-ban megrázkódtatták, és undorral töltötték el. Pornófilm volt: az emberi érintkezést húspiaccá silányító „termék”. Adél elég liberálisnak tartotta magát, de az sohasem fordult volna meg a fejében, hogy egy ilyen filmben szerepeljen.
Ám nem ez rendítette meg annyira, hogy a puha kanapé egyszeriben tüzes párnává vált alatta. A filmben Laci „játszotta” az egyik főszerepet. A házigazda ügyesen arra a jelenetre csévélte a kazettát, ahol Laci épp két nővel foglalta el magát.
 Adél első gondolata – eszmélkedése után – csak egy lehetett: hogy lehet valaki ennyi-re kegyetlen, mint ez a Gyuri. De aztán Lacit kezdte okolni: hogy volt képes színlelni, hogyan hazudhatott neki, s főképp: miért. Miért élt kettős életet, hiszen tőle mindent megkaphatott, s nem tartotta számon szerelme minden szabad percét, így az akár alkalmi szeretőket is keres-hetett magának. Miért csinálta? A pénzért? Vagy pusztán bujaságból? Netán beteg?
Végül önmagát fogta perbe. Miért nem figyelt jobban? Miért nem kérdezte alaposab-ban a munkájáról? Hogyan tarthatta meg titkát? Miért hitt neki gyanútlanul?
Megannyi kérdés. De most már értette, miért olyan visszafogott Laci a szexben, miért van olyan negatív véleménnyel más nőkről, és miért hallgat ködösen rejtélyes munkájáról. Laci jellemén törte a fejét. Nem lehet, hogy valaki ilyen könnyedén átverje. Ezt megkeserüli az a szemét!
Gyuri próbált néhány vigasztaló szót mondani, mivel nem tetszett neki a lány elborult arca. Oda se figyelt rá. A férfi tovább beszélt, és a lány ezúttal nem bánta, legalább a számára összefüggéstelen szavak valamennyire kizökkentették fájdalmából. Észre sem vette, hogy a férfi már egészen közel került hozzá, a combját simogatja. Gyuri belecsókolt a nyakába. Hagyta. Legyen meg az ő akarata.

?

Laci viszony a nőkhöz nem volt mindig ilyen termékeny és egészséges. Azok a divat-lapok jelentették a kezdetet, amelyeket nagyanyja vásárolt. Kisfiúként felfigyelt a vonzó mo-dellekre, a szép ruhákra, a formás nylon harisnyás lábakra, s a régebbi számokat rendszeresen ellopta. Csodálkozva szemlélte a hasábokon megjelenő forgatagot: mennyi nő, és egyik iz-galmasabb, mint a másik, a vastagabb combú amazonok teltségükkel, kerekdedségükkel ej-tették rabul, s képzelete feltárta azt is, hogy szeméremdombjuk környéke jóval húsosabb és izgatóbb; a vékony lábszárcsontú, hosszú combú manökenek viszont arányosságuk szépségé-vel döbbentették meg. A nő teste megfejthetetlen titok, ez volt gyerekségének élménye: nem tudni, milyen kéz formálta ilyen rafináltan harmonikussá ezt a műalkotást, de az erotika min-degyikben vibrál. A fotókról kívánatos fiatal nők mosolyogtak rá, és Lacinak úgy tűnt, hogy csupa ilyen lány népesíti be a Földet.
Azután rájött, hogy osztálytársnői halványan bár, de emlékeztetnek az asszonyi nem eme ékességeire, egy-egy vonásukban felfedezhető a későbbi nő, s a feszülő blúzok, a rövid szoknyák, számára is fontos (és a lapokból ismert) értékeket rejthetnek. Szerelmes lett. De nem egyetlenegy leányba, hanem egyszerre többe is, akit csak csinosnak és szépnek ítélt vizslató tekintete, azt képzelete már többé nem hagyta békén, az vendége volt egy-egy éjsza-kára, persze csak képzeletben.
Mikor már komolyabb tanulmányokat folytatott, mind az iskolában, mind a másik nemmel való kapcsolatában, a kezdeti nehézségeken túlesve igazolhatta a mendemondákat, miszerint a szeretkezésnél nincs jobb időtöltés a világon. Szép dolog elámuldozni egy-egy hajlaton, egy-egy megejtő kerekségen, de amikor mindez a tapintás és az érzéki csókolgatás eszközeivel kiegészül, felülmúlhatatlan élmény. Mindig új és új utakra, kalandokra ösztönöz a felfedező vágy: a kamaszok ismerik ezt az érzést, sőt még a nem egészen érett férfiak is.
A szakközépiskolában egy komolykodó tanára azt találta mondani: A szeretkezés szenvedély nélkül puszta időpazarlás. Nem értett egyet vele. Hisz minden nő más: amit Laura testében nem találtam meg, azt Beátában talán megtalálhatom. Nemcsak a hormonok játékáról van itt szó, Laci érezte: ez több annál, a női test olyan, mint egy műalkotás, éppúgy csodálatra méltó, mint egy pompás barokk festmény vagy egy plasztikus szobor. Néha fájdalommal töl-tötte el ez a gondolat, hiszen titkos tervei szerint képzőművész szeretett volna lenni, de kö-rülményei és családi környezete miatt korán le kellett mondania erről. Indíttatása aztán fele-désbe merült, s személyisége hozzáidomult a többi kamaszéhoz. Ugyanazokat a divatokat követte, mint ők. Ugyanazokért a talmi sztárokért rajongott, mint ők, de azért, ha kirándulásai során elgyönyörködött egy felemelő tájban, arra gondolt, hogy éppen azt érzi akkor is, amikor levetkőztet egy fiatal lányt.
Alkalmi kapcsolatok következtek, a változatosság szórakoztatta, de közben már ke-reste az örök nőt, azt az embert, akivel nemcsak a szexuális együttlét izgalmas, hanem az élet minden perce, még a buszraszállás is. A temperamentum, a humor és a merészség együttes megléte kellett ehhez, s mindezt Adélban találta meg. Szerelme végre konkrét tárgyra talált, bár ez az érzelem nem változtatta semmissé más nők iránti – egy-egy pillanatig tartó – szen-vedélyét.
Ekkortájt kapta első szerepét, amit azért is fogadhatott minden erkölcsi aggály nélkül, mivel szabadidejének egy részében rendszeresen forgatta a pornóújságokat és a szexmagazinokat. Ez a tevékenység nála nem fejeződött be a nagykorúság határán, hanem zavartalanul folytatódott tovább. Ha elment volna egy pszichológushoz, az biztosan megálla-pította volna, hogy szenvedélye infantilis regresszió, káros mellékhatás, s valószínűleg annak következménye, hogy apa nélkül nőtt fel, de Lacinak esze ágában sem volt elmenni egy ilyen „kuruzslóhoz” – ahogy ő mondta. Mit tegyünk, a mentális kultúra a mai napig hiányzik mun-kásosztályunk művelődéséből: ezét aztán hősünk sem tartotta betegnek magát.
Viszont akkor fedezte fel: az úgynevezett civilizált ember és a bennünk élő ösztönlény között mély szakadék tátong. Arra is rájött, hogy ez a kettősség őt is legalább annyira feszíti, mint a XX. század néhány ellentmondásos művészegyéniségét. Ezekről az emberekről az ő köreiben nemigen tudtak, de ő hallott egyet-s mást Morissonról s egy Ady Endre nevű magyar költőről. Nem nézett utána a témának, annyira nem érdekelte a dolog, de tudomásul vette a tényt, s ravaszul úgy alakította az életét, hogy Adél semmit se tudjon arról, mivel foglalkozik.
Annyira viszont önmagát sem tudta becsapni, hogy elhiggye, csak a pénzért csinálja. Egyszerűen élvezte, hogy napról-napra, a megunhatatlanság varázsával, elmerülhet a női combok, fenekek és vulvák olyan kavalkádjában, mely csillapíthatatlan szomjúságát enyhí-tette. Van-e ennél jobb?
Nincs.
Csakhogy…

?

Csakhogy egy nap Adélt különösen kedvetlen állapotban találta és baljóslatú hangu-latot érzett a levegőben. Mivel létfontosságú bejelentésre készült, nem örült ennek a körül-ménynek. Másra számított. Azt hitte, ha hazaér, békés idill várja, Adél kedvesen érdeklődik, miként alakultak az üzleti ügyei, s ő ismét megnyugtatja, hogy minden rendben, a részvényei megint emelkedtek a tőzsdén, befektetési tanácsai célt értek. De másképp fognak alakulni a dolgok, ez már látható volt a leány zord arckifejezéséből és szemének villanásából. 
- Nincs jó kedved? – puhatolódzott a fiú.
- Nem volt túl jó napom – válaszolt a lány, egy női lap lapozgatásába merülve. Úgy vélte, jobb, ha váratlanul támad, s addig közönyösséget mímel. „Miért flörtölnek a férfiak?” – állt a bugyuta újság oldalának főcímében. Szórakozottan továbblapozott. – Ha neked is ilyen lett volna, te sem örülnél.
- Na, mi történt? – érdeklődött Laci. Ebben a kérdésben benne volt együttélésük rutinja. Cseppet sem volt kíváncsi arra, mi történt, főleg, hogy ez a történet semmi jóval nem kecseg-tetett számára. Mégis megkérdezte, mert a „beszéltetést” jó gyógymódnak tartotta lelki bajok-ra.
- Semmi, csak megtudtam néhány olyan információt, amit eddig eltitkoltak előlem – válaszolt a lány.
Laci jobbnak látta, ha nem firtatja tovább.
- Megyek zuhanyozni – jelentette be.
A fürdőszobában ledobta rongyait és átengedte magát a friss víz élénkítő hatásának. Örömmel töltötte el, hogy ismét megújulhat a zuhanytól, és férfiassága újra domborodni kezd. Álmossága ezekben a percekben tovatűnt, reménykedve gondolt az estére, amikor Adél meg-ajándékozza forró ölelésével. Észre sem vette, hogy a lány belopódzott a helyiségbe.
      Hirtelen vad forróság öntötte el, de nem a lány miatt, hanem mert a zuhanyrózsá-ból gőzölgő forró víz árasztotta el. Adél orvul elzárta a hideg víz csapját. Lacit meglepte a váratlan veszély, rögtön kiugrott a kádból, mielőtt leforrázta volna magát.
- Megőrültél! Meg is égethettem volna magam! – szörnyülködött.
A helyzet elé drámaira fordult. Meztelenül, kiszolgáltatottan állt a lány előtt, aki hir-telen egy kést dugott az orra alá.
- Ezzel heréllek ki, ha még egy szót szólsz!
 

?
 

A bili kiborult. Adél szótlanul járt kelt a lakásban, rá se nézett Lacira, mereven bá-multa a tévét. Mikor felállt, hogy egy limonádét készítsen magának a konyhában, a fiú utána-ment.
- Drágám, nem gondolod, hogy beszélnünk kellene, arról, ami bánt – kezdte. Sejtette, mi bántja a lányt.
- Nincs mit megbeszélnünk. Éveken keresztül becsaptál, velem lógtál, miközben ki tudja hány kurvával hetyegtél. Játszottad a jó fiút, a pénzes pasit, s használtad azokat a szerencsétlen lá-nyokat. A legundorítóbb macsó vagy a földkerekségen, s ezen csak ront, hogy közben még azt hiszed, olyan életet élhetsz, mint más normális ember…
- Na álljon meg a menet! – vágott bele a lány szavába, mielőtt az igazán belelendült volna a pocskondiázásba. – A munkámról beszélsz, ugye? Fogalmam sincs, hogyan jutottál a filmje-imhez, de úgy látszik, mostanában ilyesmivel ütöd el az időt. Először is: semmim se lenne, ha két éve nem fedeznek fel a pornószakmának. Egy kft-nél gürizhetnék, ha egyátalán lenne melóm, s hallgathatnám egy írni-olvasni alig tudó fővállalkozó bunkózásait, mint a Feri. Mit gondolsz, miből telik a lakásra meg az autóra? Mit gondolsz, hogyan tudtalak megtartani és elkápráztatni? Jobb lenne neked, ha egy albérletben húznánk meg magunkat, és soha még egy étterembe se tudnánk elmenni? Jobbat kérdezek, felelj nekem: mellettem maradtál volna, ha nem nyújtom neked mindazt, amit nyújtottam?
- Nem! – üvöltött Adél, s maga is meglepődött hangjának indulatosságán. – De te azt mond-tad, hogy az üzlettel foglalkozol, mert az üzleti életben nagy lehetőségek vannak – tette hozzá a sírással küszködve. – Nem gondoltam, hogy épp ezzel…
- Ja, az üzleti életben tényleg nagy lehetőségek vannak, de kinek? Annak, aki már az óvodá-ban matekkönyvvel vonult a WC-re, s akinek a gyerekszobájában már ott volt a számítógép. Ismerek néhány ilyen faszfejet, ezek mással se tudnak foglalkozni, minthogy milyenek az árfolyamok, meg hogy hogyan lehet kiszámolni a piaci változásokat. Azt akarod, hogy ilyen legyek? Sosem érdekelt ez a kiszámítósdi, és senki sem erőltette, hogy értsek hozzá. Anyám-nak mindig az volt a rögeszméje, hogy tanuljak egy szakmát, amiből meg lehet élni, csak azt nem számolta ki, hogy hogyan fogok megélni belőle. Mire elvégeztem a sulit, lehúzták a rolót a vállalatnak. Nem volt kedvem túl sokáig szobrozni a munkaközvetítőknél, s a maffiózás sem az én műfajom. Kész megváltás volt, hogy felfedeztek.
- De most abbahagyhatod – folytatta Adél. Ki tudja miért, érőt vett rajta a reménykedés. – Hátat fordíthatsz neki, és új életet kezdhetsz. Csak egyszerűen ki kell szállnod ebből a piszkos szakmából.
- Egyszerűen kiszállni! Adél, te nem tudod, mit beszélsz! Én egy senki vagyok a pornószakma nélkül, egy senki. A szakmámat már elfelejtettem, nem értek semmihez, egyetlen lehetősé-gem, hogy feltöltöm a bankszámlámat és a kapcsolataimat felhasználva részt veszek a szexüzlet valamelyik ágában! Ezt az egyetlen esélyt hagyjam ott, most amikor már kezdtem valaki lenni! Még csak néhány filmben szerepeltem, s a nagy lehetőség, egy főszerep, csak most vár rám. Tudod, csak látszatra egyszerű, amit csinálok – magyarázta. – Valójában na-gyon sok munkát és energiát feccöltem már bele. Mindig készenlétben, csőre töltve lenni ál-landó feszültséget jelent. Szeretem a nőket, de néha nem könnyű folyamatosan kívánni őket, vagy legalábbis úgy tenni, s ennek fizikai jelét mutatni, mintha kívánnám őket. S aztán a be-állítások, az állandó megszakítások a fényviszonyok vagy a körülmények miatt. Mindig pon-tos formaidőzítés kell – azon kapta magát, hogy lelkesülten mesél arról, amiről eddig hallgat-nia kellett. – Átkozottul nehéz meló, de… szép. Mi nyújtunk valamit az embereknek, ezt így kell felfogni, - fejezte be mostmár csendesebben – aki semmit sem tud, annak azért, aki pedig tud, annak azért, hogy virtuóz legyen.
- És ebbe hogy férek én bele? Gondolkodtál már ezen? Mert az érzésem, hogy ebből az egészből csak engem hagytál ki. Én vagyok az, aki ebbe a képbe nem férek bele, s ettől válik a te kis játékod iszonyúan mocskossá.
Kétségbeesetten küzdött azért, hogy hangjában ne érződjön a keserűség és a megbán-tottság. Már a harmadik cigarettára gyújtott rá az idő alatt, mialatt beszélgetni kezdtek a pará-nyi kis konyhában. Cipőjével zavartan dobolt a kövezeten. Épp a jövő héten akarták letenni a linóleumot. De mostmár minek gondolkodni azon, hogyan tegyék otthonossá a kis fészket. Minek minden… Könnyű élet… Azt hitte, ingyen adják. Pedig meg kell gondolnia, hova megy vissza. A nevelőapja valószínűleg örülne neki, tovább folytathatná ocsmány közeledé-sét. S az anyja, az az akaratgyenge, szürke kis asszony, világgá kergetné az aggódásával. „S most mi lesz veled, Adélkám? Huszonötezer forintból hogy fogsz megélni egyedül? Tudod, hogy a kosztpénzt nekünk pontosan kell fizetned! Van már valami pasid? Ne használj olyan drága krémeket!” Akárcsak Laci anyja. Szétdúlt családok mindenütt. Nekik csak úgy lehet esélyük, ha egymásba kapaszkodhatnak.
- Ne hidd, hogy rólad megfeledkeztem. – mondta őszintén a fiú – Mindennek ellenére csak téged szeretlek, s állítom, hogy szerelem csak hozzád fűz. De te mit tennél, ha nem lenne más lehetőséged, s a másik oldalról felkínálnák neked, hogy sztár lehetsz? Nagyon sok lány habo-zott, mikor megtudta, mit kell csinálnia hozzá, de aztán rájöttek, hogy sehol máshol nem le-hetnek ilyen könnyen sztárok!
- Ilyet akkor sem tennék! Ezt jól jegyezd meg! 
Nem bírta tovább, elsírta magát. Laci még sohasem látta sírni. Az ápolónői munka, a kórház, a beteg emberek szenvedései erőssé tették, vélte magáról Adél. Most mégis így kellett látnia annak, akit ő egész eddigi életében a legjobban szeretett. Szégyellte gyengeségét és haragot érzett a fiú iránt, amiért ezt meg kellett mutatnia.
- Azt hiszem, legjobb lesz, ha most elmegyek. Csak a legszükségesebbeket viszem magam-mal, a többiért holnap jövök. – szedte össze magát. A fiú álmélkodása közepette szedelődz-ködni kezdett. Kusza gondolatai között egyetlen név világított: Gyuri.
 

?

Meddig lehet kettős életet élni? Szeretőket tartó családapák, kurvákhoz járó üzletem-berek és politikusok, prostituálttá váló háziasszonyok, tanárnők, egyetemista lányok: vála-szoljatok nekem!
Magamban beszélek? Egyedül ordítozom a semmibe ezeket a kérdéseket egy üres szobában? Lehet-e jogom kérdezni, nekem, akit a társadalom megvet?
Laci riadtan nézett körbe. Nagyot kortyolt a kis üveg cseresznyepálinkából, hogy a bárgyú közönségességbe menekülhessen. Hamarosan nem lesz több egy fetrengő állatnál, s nem fog megállni addig, míg össze nem hányja magát. Kinek szólnak ezek a kérdések? Kit akar felelősségre vonni? 
Csak nem szenved? Lehetséges, hogy szenved egy rohadt kurva miatt? Fájdalmat érez egy nő miatt, akit bármikor behelyettesíthet egy másikkal? Szőke legyen vagy barna, borot-vált vagy dús szőrzetű, rafinált legyen vagy játssza a szendét?
Igen, a filmekben bárki pótolható. Csakhogy Adél más. Adél ismeri gondolatait, tudja, honnan jön és hová akar tartani, együtt nevet vele és megérti rosszkedvét. Őt nem helyettesít-heti egy könnyűvérű bestia.
Nincs könnyű dolga, soha nem is volt. Amióta elkezdte a pályát, nem találkozott olyan emberrel, akinek annyi minden kellett volna, mint neki. Szexuális szabadosság, érzelmi kötő-dés egyetlen nőhöz – a távoli jövőben egy szép kis család, eleven kölykök – és pénz, pénz és pénz és siker, minél több. Nem sikerülhet – gondolta – és mégis hajtotta előre a vágy, hogy mindezt megvalósítsa. Mentség mindig akadt. Azzal vigasztalta magát, hogy nem ő az, aki cselekszik. Nem ő, hanem a szenvedély kergeti mímelt extázisba partnernőjét, a szenvedély felelős azért, hogy időnkénti émelygése ellenére sem hagyja abba a pornózást. A szenvedély a végrehajtó, ő csak eszköze. Soha nem lesz képes legyőzni ezt az ismeretlen erőt, a „vér sza-vát”: teszem hozzá én, az író, aki jól ismerem Lacit és a hozzá hasonlókat.
S most már annak sincs fontossága, miként közli Adéllal, hogy üzleti ügyben hosszabb ideig Olaszországba kell mennie, milyen módon csomagolja be a bejelentést, mit talál ki hoz-zá „enyhítésként”, hogy ne fájjon neki annyira, hogy nem viszi magával. Ennek már nincs jelentősége, s tulajdonképpen megkönnyebbülést kellene éreznie, mert nem kell már megsző-nie a hazugságok körmönfont hálóját, e fáradságos munkától megmentette őt a kirobbant bot-rány. A lány elment és ő nem hívja többé, akkor sem, ha belegebed. Erős lesz és el fog felej-teni mindent, a nevetését, a dörgölődzését, a kedves hangját, a tapintását, az igéző szemét, mindent. Üvöltő állat lesz, mint most, amikor botorkál a mosdó felé, és mélyről jövő, nem emberi hangokat fog hallatni, mikor elélvez. Hiszen abban a pillanatban semmi sem számít, eggyé olvad a környezettel, a benne élő ős férfierő vad törzsi kiáltását rikoltja csupán… Jön Olaszország – mostmár mindenféle engedély nélkül – s jönnek a lányok, akik a keze alá dol-goznak, a tivornyák, a vakító napsütés és a felejtés. Nincs másik élet, csak ez van, amire ál-dozta magát.

?
Az ember nem győz csodálkozni azon, mennyire meghatározhatnak valakit biológiai adottságai. Példának okáért: hiába szeretne Nyúl Timót tőzsdecápa lenni, ha már egy egyszerű közgazdaságtan-vizsgától is halálra stresszeli magát. Nyúl Timótból bizony csak egy egyszerű átlagpolgár lesz, s élete végéig nem fogja tudni, mitől remeg a lába, ha a főnökével beszél. Ugyanez az eset megtörténhet e sorok írójával is, aki évekkel ezelőtt érdekes cikkekkel vétette észre magát egy vidéki egyetemi városban, mégsem választotta az újságírói hivatást, mivel túl bizonytalannak és zavarosnak ítélte meg, és nem akart főszerkesztői döntésektől függeni. Hi-ába lapul írónk tarsolyában esetleg újságírói tehetség, a bukás kockázatát talán soha nem lesz képes vállalni. De bocsánat a személyes kitérőért, Laciról kell most beszélnem, tudom jól.
Laci alkatára a fokozott hormontermelés volt végzetes hatással. A természet sajnos nem egyenlő arányban osztja javait: az egyiknek túlságosan bőkezűen ad, míg a másik még a szükséges mennyiségnek is híján van. Ha hősünk valami oknál fogva mégsem találkozik a pornószakmával, akkor is csapodár férj és nők után futó, pocsék családapa válik belőle. Mert a látvány még csak felbujtó; az még nem jelent számára veszélyt, ha egy nő miniszoknyába bújik, és topot vesz fel, a baj ott kezdődik, hogy bensejében erre megbizsereg valami, elveszíti az unalmat érzékei felett: szeme a képet igyekszik elraktározni, agya pedig cselekvésre ösz-tönzi és megteremti magában a nő történetét, majd a nő elcsábításának történetét. S mindez a hormontermelés áldásainak „köszönhető”.
Az érzelmek ilyenkor elhalványulnak, s másra sem tud figyelni, csak a zsákmányra. Most is csak erre az új lányra tud koncentrálni, akivel itt Olaszországban hozta össze a sors. Szemben ül vele, s miközben a lány a húst szeleteli, s az apró darabokat kapkodja befelé, őt figyeli. A lánynak, Patricíának jó étvágya van. Nagykanállal akarja enni az életet, a kis mohó. Amúgy helyes kis teremtés: természetes fekete haja a vállára omlik, kerek kis arca szabályos, élénk barna szeme ide-oda jár. Impulzív és erotikus. Megpróbálom kitalálni a történetét – gondolta Laci és szeme fürkészőn körbejárt a lány arcán. Megbukott a gimnáziumban, mert nem ment neki a matek. Számtanpéldák helyett inkább a diszkók világát választotta, ahol a hangos zene eltompít, s a hol minden fiú csak „őt” akarja. Aztán jött a füvezés, a speed meg az extasy és az otthoni botrányok. Komoly munkára sohasem volt fogható, maradt a hostesskedés, meg a gyermekmegőrzés újgazdagéknál. No meg később szombatonként egy kis tánc a bárban, ami miatt ócska cafatnak tartotta az egész környék. Mígnem meglátott egy hirdetést: „Olaszországi filmezéshez keresünk csinos fiatal lányokat.” Kicsi Patti, elmúltál már húszéves? Gondolkodtál-e már azon, hogy neked való ez?
Holnap a partnere lesz. Elkezdődnek a forgatások, és már semmi jelentősége sem lesz annak, hogy ő mit gondol Patríciáról. Kemény nap vár rájuk, s ki kell használni az időt még városnézésre, bulizásra.
Az étterem terasza a városka főterére nyúlt be. A téren vidám, fecsegő olaszok sétál-tak. Látszott rajtuk, hogy nem nyomasztja őket semmi. Errefelé nem szokás a problémáknak nagy feneket keríteni. Neki is így kell tennie, ez a leghelyesebb. Felhajtotta hát maradék Mar-tiniját, s felajánlotta az asztaltársaságnak, hogy nézzenek körül.
A két német sztár, Marcus és Reinhardt visszautasította ajánlatát, ők inkább a játék-termek felé vették az irányt. Patríciát érdekelte a város, s főleg az éjszakai élet, de nem volt kifogása az ellen sem, hogy a délutánt is valami kellemes helyen töltsék.
Gyalog indultak a tengerpart felé. Szűk kis utcákon baktattak végig, időnként kivillant a tenger öble, majd ismét eltűnt. A belvárosban mindenütt meghitt zsivaj ölelte körbe őket. Az olaszok hangoskodása a két zsibbadt fiatalba is életet csalt, jókedvűek lettek tőle. Laci formá-ba lendült: az olaszokat parodizálta, Patrícia a hasát fogva nevetett rajta. A járókelők nem botránkoztak meg, jellegzetes széles mozdulataikkal üdvözölték őket, majd továbbmentek. A marháskodás hozzátartozott a mindennapjaikhoz. Patti kérte, hogy közvetítsen „amerikaiul” is. Az angol halandzsa is remekül sikerült. Végül a fiú a két német, Marcus és Reinhardt stílu-sát kifigurázva fejezte be a mutatványt. Patti hálás közönségnek bizonyult.
A mólóhoz értek. Az öbölben néhány kereskedelmi hajó vesztegelt. A kék tenger, a világos ég, a buja zöld növényzet, minden nagyon éles kontúrokkal látszott. Bárcsak ilyen éles kontúrokkal látná ő is az életét!
Bár igazán nem érdekelte őket semmi, lehetetlen volt, hogy mentesek maradjanak a táj szépségétől. Néhány percig csak nézelődtek, majd személyes dolgokról kezdtek beszélgetni. Laci története csaknem pontról pontra beigazolódott. Ám nem tudhatott egy szomorú abor-tuszhistóriáról, amely Patti életében az egyetlen komolynak látszó kapcsolat következménye volt. A lány tényként könyvelte el ezután: neki soha nem lehet gyereke. Ezt nem úgy mondta, mint akinek fáj az igazság, egyszerűen megemlítette, s hozzátette, amúgy pedig „már túlesett rajta.”
Talán kár volt ennyi időt tölteni ezzel a lánnyal – tépelődött a fiú. Most, hogy köze-lebbről megismerte, szinte fájt neki a gondolat, hogy holnap a rendező utasítására bestiálisan meg kell basznia. Mert ugye nem szeretkezni fognak, erről szó sincs, s a lány is tudja, mi a kötelessége, de mégis… így nehezebb.
- Egyet árulj el, - hajolt az arcához – miért csinálod?
- Tessék? – Patti úgy tett először, mintha nem értené. – Talán feleségül akarsz venni?
- Szeretném tudni, hogy miért csinálod? – kiabálta, elkapta a lány karját.
- A pénzért! – elrántotta a karját. – Hagyj békén, te… te fasz!
Hát ez az. Ő csak egy fasz, nem más. Mindegy, holnap legalább semmit sem fog érezni, ha a mellére élvez.
 

?

Csak egy délutánt töltöttek együtt Patríciával, de már mindkettejüknek csömöre tá-madt a másiktól. Laci átlépte a határokat, s behatolt a leendő pornószínésznő „intimszférájá-ba”. Vajon létezik-e ez a fogalom olyan emberek között, akik nap mint nap közösülnek? Lé-tezhet, mert a testi érintkezés egyátalán nem feltételezi a lelki szimpátiát. Sokan meglepődné-nek, ha tudnák, mennyire különböző embereket terelnek össze egy ilyen stúdió karámjában. Csorda ez, s a csordaszellem jegyében bárki bárkivel összehozható, felcserélhető.
A hideg ész irányít – megtestesülve egy dörzsölt rendező személyében. S a legrosz-szabb, hogy akik ebben a világban élnek, megtanulnak az ő fejével gondolkodni.
„Ez egy szabad világ, de vannak bizonyos szabályok. A lányokkal való kapcsolat tabu. A lány a te munkaeszközöd, nem bámulod, nem élvezkedsz rajta, dolgozol vele. Persze, nem baj, ha szereted a jó nőket, de ennyi. Ha beleszeretsz a stábból valakibe, neked véged.” – idézte fel magában a fiatal színész Rudi, a producer szavait. Sok undorító figurával találkozott már életében, de azok legalább nem másztak úgy a fejére, mint ez a korosodó kéjenc. Rudi kopaszodott, de kevés haját hátul varkocsba fogta és sportosan öltözködött. Igyekezett fiata-losnak látszani, azt hitte, így a többiek könnyebben elfogadják parancsnoki szerepét. Ám mi-kor felismerte, hogy ő senkinek sem lehet jó haverja, megmaradt főnöki szerepében, s inkább kinyilatkoztatott, mintsem tanácsokat adott.
„A lányoknak egy a lényeg: a stex, a lóvé. Egyébként így van az életben is, nekem el-hiheted. Mindig várnak valamit. Egy nő az agyával szeret, neked elég, ha meglátod a csinos pofáját, de neki a teljesítmény, a produktum számít. Úgyhogy próbálj meg te is felmutatni valamit, akkor szeretni fognak a nők.”
Az öreg rókák persze kiröhögték a vén nőgyűlölőt. De legtöbbször fiatal csikóknak szónokolt, akik lepedőakrobataként tapasztaltak voltak ugyan, de érzelmileg egy tizennégy éves kölyök szintjén álltak. És hittek neki.
„Nem mondom én, hogy a kokó nem veszélyes. De másképp hogyan akarod végigcsi-nálni ezt az egész szart? S a másik: két év alatt többet élsz általa, mint egy szerencsétlen flótás harminc év alatt. Gyorsan ki kell élvezni az életet, utána úgyis megdöglünk.”
Persze ő volt az elosztó. Jól ment a bolt, ma este Laci is rendelt egy adagot. A srác el-lenállása már nem kapaszkodhatott Adélba, eddig az ő kedvéért kívülmaradt a körön, de mostmár igazi brancsbéli lett. A másik világba vezető átjáró ajtaja becsapódott, az éjszaka együtt röpült a többiekkel a korlátlan szerelem kék szigete felé.
 

?

Adél egy külvárosi panellakás szegényes szobájában ült és dohányzott. Lakótársai épp ügyeletben dolgoztak, így volt ideje elgondolkodni eddigi életének során. Kétségkívül Lacival való kapcsolatát tartotta a legkomolyabb eseménynek benne. Akadt pillanat, amikor úgy hitte, végleges is lesz, de még önmagában sem tudta feloldani az ellentmondásokat, hát még a má-sikban. Ha jobban odafigyelt volna rá, még az elején rájöhetett volna, mi a teendője, s vissza-vezethette volna kedvesét a helyes útra, vagyis… a semmibe.
A semmibe? Hogy jön ez ide? Valóban nem volt másik lehetőség számukra? Kár áb-rándozni ezen, a fiút gyengesége, vérmérséklete, adottságai és körülményei törvényszerűen terelték ilyen irányba. Meg kellett volna alkudni, - iszonyúan hangzik, de ez az igazság. Gyu-rit nem ismerte, csupán mentőövként szolgált számára azon az estén, amikor összevesztek. A férfi nem bűvölte el első alkalommal sem, s később sem tudta elkápráztatni. Igaz, nem is töre-kedett rá. A mézeshetek elmúltával rendszeresen kimaradt, soha nem lehetett kiszámítani, mikor jön meg és mikor távozik. Adél már meg sem kérdezte, mikor lesz otthon. Nyilvános helyen keveset mutatkoztak, mert a lány képtelen volt elviselni hosszabb távon Gyuri barátait, akik állandóan a környezetében lebzseltek.
Rosszul mutatott volna intelligens emberek között. A férfi akkor verte meg először, amikor egy házibuliba nem vele, hanem egy kirakatrendező barátjával ment el. A lány hol kimaradozott, hol féltékenykedett, s ezért később gyakran „elővette”. Egyébként erőszakos, kötözködő ember volt. Ez is lett a veszte. Kedvenc szórakozóhelyén vitába keveredett e hely-beli vagányok egyikével, akinek a kése ezúttal gyorsabban ért célba az övénél. Kivonszolta valahogy magát a kocsijáig, ott viszont tömegverekedés bontakozott ki. A rendőrök megvár-ták, amíg a felek eljutnak a végkimerülésig, majd mindenkit bevittek. Gyuri élve megúszta a kalandot, de két évet kapott.
Ekkortájt látta utoljára Lacit, aki már olyan keményen anyagozott, hogy sehová sem hívták filmezni. A Keleti környéki lakást eladta, s egy 20 m2-es földszinti lyukban lakott. Már nem hasonlított egy cseppet sem a régi izmos és sármos aranyifjúra, izmai elsorvadtak, bőre elfehéredett.
Adélnak nem volt ereje másodszor újrakezdeni. Ha meglátogatta Lacit és végignézte azt a kínlódást, amelyen – akár egy nap alatt is – keresztülmegy, úgy gondolta, képtelen már segíteni. A fiú számára a férfierőt, a diadalmas jövőt jelképezte, a jövőt, amelyben a déltenge-ri utazások és a szombati garden-partyk jelentik a jutalmat. A többi csupán fogcsikorgató küzdelem a pénzért, ezt ő is tudta. És most úgy tűnik, emellett a lerobbant, szinte öntudatlan Laci mellett csupán a küzdelemből venné ki a részét.
Soha nem lesz képes megérteni Gyurit. Pedig valahol ő is ember – mondogatta magá-nak többször, amikor azt a pontot próbálta felfedezni benne, ahol megérintheti. Igen, valahol ember ő is…, de nem az ő szemében.

 
Vissza a főoldalra