Paládi Zsolt: Csak két pofon
  
Tisztelt Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség!
 
(A fenébe is, ti rohadékok, nem tudom, hogy jó helyre címezem-e, fogalmam sincs, hogy egyátalán van-e ebben a szerencsétlen országban olyan szerv, aki egyátalán foglalkozik az ember problémájával. Mindegy, valakinek muszáj leírnom ezt a képtelenséget, ha beledöglök is. Az a szemét úgyis megússza, tudom, tapasztalatból tudom, ismerlek benneteket, én is bürokrata vagyok, csak persze nem olyan, mint ti, hanem sokkal különb. Isten őrizzen, hogy valami érjen, mert ti a fületek botját se mozgatjátok. Sőt még röhögtök is magatokban, hehe, jól megszívta, hát nevessetek, én adok rá alkalmat, leírom töviről-hegyire, hogy mi történt, hátha legközelebb veletek történik, akkor meg szörnyülködtök, mert csak azt látjátok, ami az orrotok előtt van. Igazságtalan vagyok? Igen. Miért, az élet nem az? Ránkszabadítanak mindenféle állatot, s aztán csodálkoznak, hogy…
Lecsillapodom. Le fogok csillapodni. Higgadtan megfogalmazom a panaszomat, s aztán azt csináltok, amit akartok.)
 
Tisztelt Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség!
 
Előre is elnézést kérek, hogy levelem kissé hosszadalmasra nyúlik, de a lentebb vázolt körülmények és események részletes ecsetelése feltétlenül szükséges a történések jobb megértése érdekében. Szeretném, ha levelem tartalmát illetően semmilyen részlet nem maradna homályban, hiszen csak így bizonyítható személyem ártatlansága az említett ügyben. Remélem, a mindenre kiterjedő vizsgálat majd tisztázni fogja, hogy az ellenem felhozott esetleges vádak alaptalanok, ellenben a jogállamiságot megszégyenítő módon visszaéltek velem szemben a nyílt fizikai erőszak alkalmazásával.
    Az eset a ...-i  ..... számú ABC-ben történt folyó hó 9-én. Én éppen munkába indultam, s mivel siettem, bevásárlás céljából betértem a fennforgó üzletbe. Egyébként nem szoktam idejárni, nem vagyok jó véleménnyel az eladók és a pénztárosok kiszolgálásának színvonaláról, de siettem, s az adott pillanatban ez tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak. Később kiderült, súlyosan tévedtem.
    Van egy szokásom, mely mások által talán kifogásolható, számomra azonban fontos. Egészségügyi okokból minden reggel vásárolok magamnak egy csomag élesztőt, melyet a reggeli órák folyamán el is fogyasztok. E célból közeledtem a jégszekrények felé a többi árura nem is ügyelve. Leemeltem egy adag élesztőt, és egyenesen a pénztár felé indultam. Útközben nem álltam meg sehol, s csak egy futó pillantást vetettem az édességekre és a dohányárura. E megtorpanásomat érthették félre, bár megjegyzem, én ekkor sem foglalkoztam azzal a középkorú, nagydarab, kissé kopaszodó biztonsági őrrel, aki a mosóporoknál állt. Azt sem vettem észre, hogy a tekintetével követ, bár ő állította, hogy mindvégig figyelt engem. Mindezt csak azért fejtem ki, hogy még a gyanú árnyéka se vetődhessen rám.
    Mivel panaszom szempontjából nagy jelentőséggel bír a biztonsági őr személye, megkísérlem megadni pontos személyleírását, nehogy összetéveszthető legyen valamely másik alkalmazottal. Gondolom, még szolgálatban áll a boltnál, így könnyen beazonosítható. Mint említettem igen erős testalkatú, bajuszos, ovális arcú, szúrós szemű. Elöl gyér hajjal rendelkezik, meglehetősen magas, körülbelül 180 centi. A cselekmény elkövetésekor kopott kék farmert, barna pulóvert és egy vékony fekete széldzsekit viselt. A nevét nem tudom, de azt hallottam, hogy a többiek Gyurinak hívják.
    A pénztárnál annak rendje és módja szerint fizetni próbáltam. Nem figyeltem meg azonban, hogy az illető férfi a hátam mögé került, s hirtelen megmarkolta a karomat. Fájdalmat és meglepetést éreztem, és nem tudtam, mi történik. A biztonsági őr gyorsan cselekedett és a raktár felé taszigált. A boltban alig lézengett egy-két vevő, így segítséget kérni senkitől sem tudtam, s nem is volt időm rá. Miközben erőszakkal belökött az illető „úr” a feltételezett raktárhelyiségbe, a következő szavakat kiabálta: „Hol a rágó? Figyeltelek! Vedd elő a rágót és a cigit!” Ekkor jöttem rá, hogy bolti lopással gyanúsítanak. A helyiségben azután figyelmes lettem egy fiatalemberre, aki ott épp rakodással foglalkozott. Az idősebb, aki behurcolt oda, ráparancsolt, hogy csukja be az ajtót. Miután megtette, az idősebb biztonsági őr lekevert nekem egy hatalmas pofont, melytől hátraestem, és a dobozokra dőltem. Leszakította a vállamról a táskámat, s kiürítette tartalmát a földre. Minden kiömlött belőle, az összes pipere használati cikkem, a papírjaim, a telefonregiszterem. Az őr a lábával kotorászott a halomban, időnként messzire el-elrugdosta a dolgaimat. Közben még egy tanúja akadt a megpróbáltatásaimnak a fiún kívül, ugyanis egy középkorú, szemüveges hölgy is belopódzott a helyiségbe. Természetesen ő sem tett semmit az érdekemben. A középkorú úr láthatóan nem volt elégedett az eredménnyel, mert közben dühösen hangoskodott: „Hova tetted a rágót? Vedd elő, te szuka!” Szinte az őrjöngésig fokozódott a tombolása, majd miután még félig ülve maradtam, felráncigált, még egy pofont adott (mely kisebb erejű volt, mint az előző, de legalább annyira fájt), s valósággal letépte rólam a kabátomat. Azt is kikutatta, s a földre dobta a személyi igazolványomat, valamint a papírzsebkendőket. Semmit sem talált, ami rám nézve terhelő lett volna. A kabátot nekem dobta, majd még egyszer felém közelített, de ekkor a fiatal fiú megfogta a karját: „Ne bomolj már, Gyuri!” – mondta. Erre ő ingerülten elrántotta a karját, s magából kikelve ordítozott: „Ne szólj bele a dolgomba, te taknyos, vagy te is kapsz egyet!” Azt hiszem nagy tekintélye lehetett ezek között az emberek között, mert az eladónő karbafont kézzel nézte a jelenetet, meg se szólalt.
    Én már az első pofonnál elsírtam magam, de nem szántak meg, s miután bebizonyosodott, hogy ártatlan vagyok, a lelkemre kötötték, hogy ne szóljak senkinek, mert úgyis mindent letagadnak. Én azonban bízva a hatóság szilárd erkölcsi ítéletében, mégis megkísérlem a bepanaszolást. Remélem, hogy az esemény némely szemtanúja is a lelkiismeretére hallgat, amikor az eset vizsgálatára kerül sor, hiszen az mégsem lehet, hogy egy ilyen biztonsági őr kiskirályként uralkodhasson, és szabadon sérthessen meg embereket öntudatukban. A tisztelt hatóságtól azt kérem, hogy fontolja meg az ügy körültekintő nyomozását, s tegyen lépéseket a magáról megfeledkezett biztonsági őr vonatkozásában. Várom mielőbbi válaszukat és bizakodom erélyes fellépésükben.
    (Kész. Ismét végig kellett szenvednem az egészet, s ráadásul hiába. Tehetetlenül vonogatjátok majd a vállatokat, mint mikor megtámadott az a szatír, mikor kiraboltak a kollégiumban, mikor megvertek a napköziben. Elteszem ezt is a többi közé. S azt is, hogy tegnap durván elküldtem és megsértettem a legjobb barátnőmet, mert még mindig az eset hatása alatt voltam. Tudom, mit gondoltok, menjek a francba a jelentéktelen kis panaszaimmal együtt. De eljön a nap legalább egyszer az életben, amikor ti is hasonlóképp sírtok egy védő-óvó kar után. Szeretném megérni a napot, mikor nektek is hiányozni fog. Idióták!)                     
 
 
Vissza a főoldalra