Paládi Zsolt
Kiskapitalista kalauz
 
g – mint gettó

’97 nyarán megjött a (belső) parancs: befelé a gettóba! Vita nuova! „Elérhetetlen vágy az emberé”, de a nyolcker és Csikágó elérhető. Osztottam, szoroztam: ez jött ki. Értelmiségiként másképp nem érvényesülhettem. Így lett belőlem gettólakó értelmiségi. „Elűzött a földem”, és elüldözött vasváros is, fedél és munka kellett. 
    A pusztulás emlékműveinek megtekintése után (lásd i mint ingatlanok) ráakadtam egy huszonöt négyzetméteres csodára. Csoda volt, mert elégnek bizonyult rá a pénzem. Költözködés, felújítás, renoválás: sikeresen túlestem rajta. Következhetett a megszokás sorsdöntő fázisa. 
    Nem állíthatom, hogy könnyű lett volna. Keleti pu.: lábnélküli koldusok. Az egyiket ismerem, mindkét lába hiányzik, kis fatalyigályából nő ki a törzse, kézzel löki magát odább. Szinte már legenda, a pályaudvar jelképe: „Kelet felé tartunk”. A fia alkoholista, mindig elszedi a pénzét. Esküszöm, nem azért jöttem ide, hogy megismerjem az igazságot. De „Háltak az utcán, és rám csapott”...
    Kisebbségiek. Azt kapják jutalomból, amit mi büntetésből. Esély csak a segélyre van. Arabok. Egy sarki pincehelyiségben berendeztek egy Mekka-szobát. Kínaiak. Étteremkirályok és bossok. Az élelem bére tartja össze őket vagy a félelem bére? 
    Esténként tiranai korzó: mindenki az utcán. Saját kurvánk is van, a Hernád és Thököly kereszteződésénél posztol. Fiatal családanya, ott lakik a szemközti házban. (Tudom, nehezen hihető, de én is meglepődtem rajta.) A környéket lefedi egy modern, a korszerűség követelményeinek megfelelő szobáztató rendszer. Van minden, ami szerszámnak ingere. 
    Négy éve lakom itt. Nem akarom, hogy az összes polgárjogi aktivista és/vagy hochértelmiségi ideköltözzön, de néha meglátogathatnának minket. Nem undorodni! (Undorodni könnyű.) Nem kinyilatkoztatni: nemzetidegen, európaiatlan, uniónyalásra alkalmatlan, átokra érett. Elgondolkodni. 
    Négy éve lakom itt. Aki azt állítja, nem vagyok toleráns, annak eltöröm a kezét.

 
Vissza a főoldalra