Paládi Zsolt
Kiskapitalista kalauz
 
cs – mint Csikágó

Hetedik kerület, Csikágó. Szenilis nyugdíjasok, elhülyült alkoholisták, bamba elmebetegek, elhanyagolt külsejű lumpenek, esélytelen vidékiek, lerongyolódott értelmiségiek lakhelye. Vagy elhülyült nyugdíjasok, szenilis alkoholisták, elhanyagolt külsejű elmebetegek, bamba lumpenek, lerongyolódott vidékiek, esélytelen értelmiségiek végső nyughelye? Mindegy. A jelzők felcserélhetőek, csak a szerep állandó.  
    Nagypapaszerep. Botjával botladozik virgonc unokája után. A kislány nyolcévesforma, csenevész szöcskelábaival gyorsan szökell a kutyaszartól bűzölgő utcán. Hátrafordul. „Gyere már, köcsög!” – biggyeszti ajkát édesen. Szemében neheztelés, de harag nélkül néz vissza. A „köcsög” – mit tehet mást – turbó fokozatra kapcsol, a futómű táncot jár a kezében, végül beéri a lányt. S akkor kezdődik minden elölről. 
    Anyaszerep. „Ne gyertek nekem a hülyeségeitekkel, én hajnalban kelek, hogy menjek a pékségbe, négykor jövök értetek, délután négykor már nem akarok több hülyeséget hallani. Jöttök a Nagy Robival meg a többiekkel, hogy miket csinálnak  veletek, nem érdekel! Megértettétek:  nem érdekel!”  
    A két poronty szeppenten hallgat. A turkálóból öltöztetett mama jobbról a kisfiút, balról a kislányt cipeli, húzza maga után. Mint mindig, a lány a talpraesettebb. Egyvonalba kerül, sőt még lépéselőnybe is. 
    „Anyu, miből van a reccsnadrág? Az Ildikó néni ma reccsnadrágban jött be. Nézett mindenki. A Pista bácsi is nézett rendesen, láttam. Miből van a reccsnadrág, hogy úgy feszül?” 
    „Sztreccsnadrág, te barom! – kiált a nő sztentori hangon – Sztreccsnadrág! Hülye állat... A pinája, az feszül.” 
    Reccsnadrág. Hm... A reccsnadrág csak reccsen egyet és Pista bácsi előtt feltárul az áhított gyümölcs. Porhanyós és lédús. Harapnivaló. Reccsnadrág. Tépjél szét... Jó szó. Leleményes a gyermeki nyelv. De az anya is adott valamit gyermekeinek. Most már tudják, mi feszül. Messzebbről még hallom: „Pofánváglak te!”, de már nem  vagyok kíváncsi rá miért és hogyan, visszakézből avagy teljes tenyérrel. 
    Férfiszerep. „Leverem, leverem nuncsakuval. Anyázást nem bírok. A csajom után jár. De még hogy! Trabanttal jár a csajom után! Trabanttal! Égő gyerek. Rá van írva a verdájára, hogy Made in Zvickaju. Mi a picsa az a Zvickaju? Te tudod mi az a  Zvickaju? Valami vicc?” 
    Gyerekszerep. Három kislány kézenfogva sétál a Garay utcán. Négy- vagy ötévesek lehetnek. Mellettük az anyjuk. „Menjetek előre!” – biztatja őket. A kis csapat előreszalad, mellém érnek. „Mi kurvák vagyunk!” – mutatkozik be az egyik.  
    „Anyu, a kurváknak is lehet kiscicájuk?”   
    Köcsög, barom, picsa, kurva, pofánváglak: normális szót alig hallok. Pedig talán még a gyerekem is itt fog felnőni. Köcsög, barom, picsa, kurva, pofánváglak: tanulja majd. Mert én valami képtelen és aberrált módon szeretem Csikágót. És mert ’68-as vagyok: kibasztak a nemzedékemmel.

 
Vissza a főoldalra