Vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
KORTÁRS IRODALMI VÁLOGATÁS
(szerkeszti: Bandi Katalin – vers, Szénási Sándor István – próza)
 
Merényi Krisztián
(1970 - )
Kiruccanás Zsuzsával
Megvettem az új járgányt. Agyba-fõbe nyomom a dudát. Kinyílik az erkélyajtó, Jolán integet. Hat éve akarom õt, de megmondta, hogy csak akkor lehet esélyem, ha veszek egy menõ kocsit, és az els utat vele teszem meg.  
Szájtátva szalad felém.  
- De szép! Tényleg én vagyok az elsõ?  
- Persze! Ülj be.  
- De kilencre ugye hazadobsz?  
- Elõbb is, ne aggódj!  
A forgalom bedugul, a Deák tér környékére mintha szurkot öntöttek volna. Álmos gyalogosok keringnek összevissza, nekik legalább van mozgásterük.  
Az Erzsébet hídnál padlógázzal török ki a piros lámpa fogságából. A Budaörsi úton újra beragadunk.  
A nap épphogy süt, valahol a fák mögött szédeleg. Jolán a csillogó gázpedálban és az infra-mûszerfalban gyönyörködik. A nemrég szalonban szendergõ gépkolosszus pillanat alatt sztrádaragadozóvá alakul. Száz felett is bitangul húz. Épületek mosódnak össze. Jolán visítozik.  
- Lehetne lassabban?  
Térdére hajtja arcát.  
- Megálljak? Rókázni akarsz?  
- Sosem szoktam, de azért visszatehetnéd kiló ötven alá.  
- Úgy nem érünk soha oda!  
- Hova oda?  
- Tudod, már meséltem róla. A jéghegyekhez!  
- Te jó ég! A fater megöl, ha kések!  
- Mit akarsz? Még csak fél hat!  
Bömböl a motor. Az országhatárhoz érünk. Lapátfülû, szeplõs kiskatona ellenõrzi az útleveleket. Irány az Alpok! Rikító zöld a táj.  
Megállunk egy kristály-kék tónál. Körülöttünk dárdaforma óriásfenyõk. A fûre ülünk. Jolán megfogja a kezemet, rám néz, lányos kecsességgel kapja tekintetét a fákra. Kimérten kérdi:  
- Részlet vagy kápé?  
"Az anyád mindenit! Kevés romantika szorult beléd." - dörmögöm.  
- Ja-ja... részlet. Képtelen lettem volna az egészet...  
- Aha, értem!  
Csalódott, lazít szorításán, alig ér hozzám. A hidegre hivatkozva visszamászik a kocsi hátsó ülésére. A keskeny szerpentinen lassabban siklunk. Jolán sértõdött arcát a tükörbõl látom. Akár egy kényeztetett macska, a kárpiton élesíti körmét. Amolyan mindegy mit csinálsz, úgysem tudsz kiengesztelni extrém-büszke ábrázattal méregeti vastagon lakkozott acélkarmait. Az ajtókilinccsel játszik, belemerül a részletekbe, mintha a fényezést analizálná mérnöki pontossággal. Ezt a jéghegydumát éppúgy elhitte, mint én.  
- Ugye nem bántad meg?  
- Hozzám beszélsz?  
Szempilláit úgy rezegteti a gõg - vagy a fene se tudja micsoda -, hogy izzadt hátamon érzem hûsítõ legyezését.  
- Igen, kihez máshoz? Mindjárt felérünk.  
- Nekem tökmindegy - mondja alig hallhatóan. Kilibben látószögembõl. Végre a környék köti le figyelmét. A szerpentin-hullámvasút elõbb a mélybe, majd a felhõkbe visz. A síkos aszfalt ködben. Feltûnik a jéghegy csúcsa. "Istenem! Hát mégsem legenda?" Jolán hol becsukja, hol kinyitja szemét. Az út beszûkül. Az ablaküveget viharos széllökések ostromolják. A nap fáradhatatlanul ragyog. Érthetetlen, hiszen otthon már órákkal ezelõtt sötétedett.  
Felérünk. Jolánon nyoma sincs a dacnak, õszinte boldogsággal szökken ki a jármûbõl; ugrándozik, hógolyót gyúr. A csúcs szélén állunk, alattunk felhõk kergetik sebesen a belõlük elváló darabokat. Vakító fehérség. Csillapodik a szél. Jolán trüllülûzik és orrhangon trombitál. Majd tûnni látszik, mint kohó szájában a forgács.  
*

Mögöttem autókürtszólamok. "Honnan? Mi ez?". A Deák tér egyik külsõ sávjában állok. Egy rendõr hajol a nyitott ablakhoz.  
- Mit szerencsétlenkedik? Mutassa az iratait!  
- Hol van Jolán?! - kiáltom. A rendõr, az úton kószálók, a közelben kotnyeleskedõ sofõrtársak rajtam hahotáznak. Szánalommal méregetik lefulladt, ócska, rozsdás járgányomat és halálsápadt fizimiskámat. 
  

(Forrás: http://www.spanyolnatha.hu/archivum/hideg_leles/11/szepirodalom/merenyi-krisztian/502/)
Ez az írás 2012. április 9-én került a NapSziget gyûjteményébe.
 
Merényi Krisztián további írásai a Kortárs Irodalmi Válogatás rovatban
 
visszatérés a
Kortárs Irodalmi Válogatás
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón