|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Fenn a madárlesen ülök
És újmadárul füttyögök Leplezni cseppet sem tudom Enyhe ember-akcentusom, Dalaimban többnyire van Valami tán madártalan, Amint némi madáros is, Csak remélem, hogy nem hamis. Madárkodás nem kenyerem, A madár virtust ismerem. Madár himnuszra ébredek, És madártejjel festeget, Fenyegetõ, nagy fényeket Madár tájra madár ecset. Madárvér hányszor ontatott Emitt a madár ugaron, Számkivetetten jár madár, Ott, ahol már madár se jár. A szembeszéllel szembeszáll, Sörét kaszál, fogy a madár. Bár erdeink határain Túl is madár szót hallani, De rajtunk madár átok ül, Nézzük egymást idegenül. Madár madárnak farkasa, Nem anyánk a madár haza. Ritka az is, hogy pár madár Zsivajgó rajba összeáll, Madár madárnál madarabb, Egymást cibálja mind a rab. Madárharapást csõrivel, Míg nagyobb madár nem visz el. A madár nemzet óhaja Õsmadaraknak óhaza, Hív a haza, talpra, madár, Madár földön ki-ki megáll. Ki hígmadár, ki mélymadár, Amerre tárul a határ. Madár modor nem jellemez, Madár vagyok, nem jelmez ez, Idegen tollam veszthetem, Aki madár, nem tart velem. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
 |