|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
"Megküzd-e a nép
az õ királyfiáért? Ha halál tette õt
védtelenné:
ki az, aki eljön
az õ nevében? Kicsoda gyõz a hõõs nevében?
Nekünk ez van
olyan kérdés, mint a 'Lenni vagy nem lenni'.
A válasz akár
megmaradásunkról is dönthet."
Szécsi Margit:
Nagy László emlékezete
Jöttek bár tarka tömegben, küldötteiként akárhány rangnak- rendnek, ám senki bátor az õ nevében, ki vitt a fogadására kirendelt szárnyas seregeknek oly égi harsonát, hogy hangjára - múltán alig évtizednek - porig omolva múlt el fölülünk az újkori Babilon öröknek hirdetett árnya. Lám, a hattyúi csapat zavarodottan mégis ekkor széledt el végleg. Szállt aki vele az élen, hány hullt ki maga is idõnek elõtte a sorból? Hangja némultán hány maradt megfáradva hátra? S kiket elõl ért a váratlan ránk- szakadt szabadság: vágytak megrészegedve földi szerepekre, olyannyira, hogy repülõtollaik odahagyva táborokat szervezni láttak idelenn. Szárnypróbáló fiaknak minta így lett a repülés eddig lendítõ íve helyett a totyogás - hõsi vagy antihõsi pózban. Hogyan bírhatták volna hát meg a szétfutó partokat megroppanva is hídként összetartó szivárvány terhét? Miként mind távolabb került a túlpart, úgy szorult távlatot vesztve egyre lejjebb a horizont, tévesztve szem elõl táguló határokat. Ostromlott várat védõk és ostromlók sorsszerû szerepük szerint így mondtak le - önként! - a már kiküzdött végtelenrõl. Pereg hát a régi értelmiségi szappanopera: trikolórba fúlók és a "korszellem" világnyelvére könnyen lefordítható globál-ünnepeltek iszapba ragadt, hervasztó vitája. Kimaradni belõle akár nívó is lehet. S bár megtartatni az idõben más program nincs ma sem – magyarul a mindenséget! –, ama harc addig megvívatlan érte, míg nincs válasz az egyszerû kérdésre: KI LÉSZEN AZ Õ NEVÉBEN ÉRETTÜNK VÉGRE ELJÖVENDÕ? |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
 |