|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A bölcs szerint, ami nem bent,
értsd: nem a költészetben lakozik: nincsen. De a ,,nincs” rá se fütyül a költészetre, él, ahogy százezer évig élt: a kintben. Az ablakon innen, mint koporsó üvege alatt, fekszünk, s várjuk, hogy a kintből még hozzánk valami fény, hang, avarkesernye átjut. Feltámadás egyébként itt is ötkor van, mint a kaszárnyákban vagy máshol. Jön a nővér (nő is, vérmes is), lázat mér, gyógyszert oszt, vért vesz, ápol. Apolna inkább!, de akkor írnék-e vajon?, s főleg verset! A szerelem is elköltözött a versből, valahol kint, egy ajzott huzalban perceg. S minden, mi működés, élet, a költészeten túlra került. Határ- folyó lett a rímek patakja: az innen egyetlen lakozója a halál. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
