|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Mások itt a kacagások,
Jönnek már a nyavalyások. Nyavalyások, böffenések, Mindig, mindenről lekések. Ha nem tetszünk, rádtaposunk, Mi Új Magyar Költők vagyunk. Százszor több jogunk van élni, S jobb lesz, ha elkezdtek félni. Nem vagyunk mi kis huszárok, Kiket nemzett az apátok, Vagyunk a Ma és a Holnap, Csak miértünk kel fel a Nap. Hogy még éltek, megbocsájtjuk, De túl soká mi sem várunk. Új csillagzat lép az égre, S elmentek ti a Fenébe! |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
