|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A tenger csendes,
Elült a vihar. Hajó s hajósa Kikötőbe ért. Megjárva messze Nagy kikötőket, Bejárva messze Tengerek vizét. Megjárva messze Álomvilágot, Kikötőt érve Horgonyt vet hajóm, És most, a partról Még visszanézve, Újult erővel Csendül fel dalom. Üdvözlégy, Tenger! Üdvözlégy, Világ! Hajóm kikötött, Újra itt vagyok! Szigetek, s szirtek Közt bukdácsoltam, Zátonyra hajóm Soha nem futott! Üdvözlény, Te, ki Mellettem állva Fogtad kezem, míg Vezettem hajóm! Maradj a Hídon, S vezessük együtt Ezt a nagy bárkát, – Az Élethajót! (Forrás: Feinek György: A lélek peremén, Krúdy Gyula Irodalmi Kör, Budapest, 2002., 53. old.) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
