Vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
KORTÁRS IRODALMI VÁLOGATÁS
(szerkeszti: Bandi Katalin – vers, Szénási Sándor István – próza)
 
Lázár Ervin
(1936– )
Tűz
– Na végre – mondta a keselyű, és elengedte Prométheusz máját.
    A hős felsóhajtott – ez volt évezredek óta az első kín nélküli perce –, megmozgatta elgémberedett tagjait, láncai csörögtek.
    – Lejárt a büntetésem? – kérdezte.
    A keselyű megrántotta a vállát.
    – Ugyan! De mindek strapáljam magam. Nincs már tűz a Földön!
    A leláncolt férfi haragosan előreugrott, s bár láncai visszarántották, öklét rázva kiáltotta:
    – Hazudsz, kutya!
    – Nem kutya. Keselyű – mondta egykedvűen a robosztus madár, s szárnyait próbálgatta, működnek-e a több évezredes kényszerszünet után.
    Prométheusz haragja nem csillapodott.
    – Végezd a kötelességedet! – rivallt a keselyűre. – Tépd a májam!
    – Majd megőrültem! – mérgelődött a keselyű. – Nem érted, hogy nincs már tűz a Földön?
    – Azt akarod mondani, hogy az istenek elpusztították az utolsó embert is?
    – Ördögöt – legyintett a keselyű –, többen vannak, mint valaha is.
    Prométheusz megnyugodott.
    – Tűz nélkül nincs élet – mondta magabiztosan –, gyerünk, láss munkához!
    – Értsd meg, hogy nincs tűz. Az emberek már nem ismerik a tüzet. Nincs szükségük rá.
    – Nem igaz! – kiáltott a hős. – Tűz nélkül nem tudják elkészíteni az ételeket, télen megfagynak, vakon tapogatóznak az éjszakában.
    – Lárifári – mondta a keselyű –, főzőlapokon főznek, központi fűtéssel fűtenek és mesterséges fénnyel világítanak.
    – Igen, de mitől kapja melegét a főzőlap, mi táplálja a fűtőtesteket, mi szüli a mesteséges fényt? A tűz!
    – Nem a tűz! Az atom, ha annyira tudni akarod. Megnyomnak egy gombot, s máris árad a fény, a meleg. Semmi füst, semmi lángnyelv, semmi faropogás. Sokkal tisztább, veszélytelenebb!
    Prométheusz egy ideig komoran hallgatott, aztán felcsillant az arca.
    – És a háborúk! Meg a gyújtogatók.
    – Sugarakkal háborúznak – mondta a keselyű –, egy szép, láthatatlan sugár, és porrá omlik egy ház, egy város, egy ország. Semmi durrogtatás, semmi füst, csak steril por. A gyújtogatás elfelejtett, elavult módszer. Még a tűzoltóság is megszűnt. Még az önkéntes csapatok is. Nincs tűzoltóbál. Önkéntes sugárvédők bálja, az van.
    Prométheuszban még egyszer fölcsillant a remény:
    – A tábortüzek – mondta –, bujdosók, vándorok, kirándulók tüzei.
    A keselyű legyintett:
    – Rég nincs. Bármely üzletben egyötvenért kapni műtábortüzet. Fény, meleg elsőrangúan garantált. Nem kell gallyat szedni, fújni, összeégetni az ujjad... egy gombnyomás, és kész. Ráadásul többször is felhasználható.
    – Nem igaz – üvöltött Prométheusz. A sziklák visszhangozták „nem igaz, nem igaz”.
    – Ugyan, mit idegeskedsz – zsörtölődött a keselyű –, gyere, nézd meg magad.
    Átballagtak ázsiai falvakon, afrikai dzsungeleken, véget nem érő nagyvárosokon. Az emberek megbámulták őket. Egy keselyű meg egy láncait csörgető, meztelen ember. Hm. Dél-Amerikában kitűnő ajánlatokat kaptak egy cirkusztól. Ausztráliában büntetést fizettek közerkölcs elleni vétség, Európában csendháborítás miatt. Mert Prométheusznak nagyon csörögtek a láncai. És nagyon meztelen volt. A tüzet az emberek nem ismerték. Micsoda? – kérdezte valamennyi, és bambán rázta a fejét. Tűz, fire, ogony, feuer. Nem, ilyen szó nincs is.
    – Hehe – röhögött a keselyű, Prométheusz meg vadul csörgette láncait.
    Egy tengerparti ódon városkában találtak egy öregembert.
    – Még ezt az egyet kérdezzük meg – kérte a keselyűt Prométheusz. A keselyű bólintott.
    „Tűz” – ismételte a szót az öreg, és értelmes fény villant a szemében. Ott, mondta, az a nagy ház!
    A keselyű alig tudott lépést tartani Prométheusszal.
    A hatalmas, düledező épület homlokzatát vasbeton oszlopok tartották. A homlokzaton kissé megkopott, málladozó festékű felirat fehérlett:
TŰZMÚZEUM
    – Ez az! – kiáltott Prométheusz – Oda nézz!
    – Nono! – mondta a keselyű.
    Nesztelenül nyíltak ki előttük a fotocellás ajtók. Hosszú, rideg folyosón baktattak végig petróleumlámpák, gyertyavégek, rozzant kandallók halmai között. Nagy, vitrinekkel teli terembe értek, Prométheusz boldogan rohant az elsőhöz, arcát az üveghez szorította. „Pásztortűz” – ezt írták a vitrin alá. Bent egy nagyszarvú bika és egy botjára támaszkodó kalapos, csizmás ember lomogó pásztortüzet bámult.
    – Tűz! – kiáltott boldogan Prométheusz.
    – Föstött – mondta a keselyű.
    Prométheusz a pásztortűzre meredt, arca elé kapta a kezét. A tűz nem élt, mint ahogy viaszból volt az ember és a bika is. Sossa rohant a vitrinekhez. Kazántűz, kandallótűz, tábortűz, tűzvész, kovácstűz, futótűz...
    – Festve, villanykörte, cinóber, optikai csalódás – kommentálta valamennyit szakszerűen a keselyű.
    Mire a terem végére értek, Prométheusz haja megfehéredett.
    – Még, ott – kiáltott aztán.
    Az egyik sarokban kicsi üvegbura állt, amilyennel a fűszeresek takarják le az élesztőt. Alatta cédula: „Belső tűz.” A bura alatt nem volt semmi, a keselyű rekedten nevetett.
    Prométheusz ekkor fölkapta a fejét, a fogát összeszorította, az álla kemény lett. Elhatározta, hogy újra fölmegy ai istenek birodalmába, és ellopja a tüzet.
    Az épület előtt búcsúzáskor a keselyű így szólt:
    – Tudom, hogy megint el akarod lopni – gunyorosan nevetett – csak azt mondd meg, hogy minek! A májad úgyis olyan már mint a darált mák!
    Prométheusz aznap éjszaka mégis ellopta újból a tüzet. Égő fáklyával rohant végig a földön, olyan volt, mint egy látomás. Az emberek boldog ámulattal nézték, és felkiáltottak: Tűz!
 
(Forrás: Lázár Ervin: Buddha szomorú, 
            Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1973., 54–58. old.)
Ez az írás 2004. január 4-én került a NapSziget gyűjteményébe.
 
Lázár Ervin további írásai a Kortárs Irodalmi Válogatás rovatban
 
visszatérés a
Kortárs Irodalmi Válogatás
rovathoz
 
 Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
Szerkesztőségi forródrót és SMS-küldési lehetőség: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
a Művészeti Böngésző
 
Művészek és művészetek a világhálón