|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Egy
angyal alszik az ágyamban.
Úgy alszik, mint a bunda. Hasfájás ürügyével belevetette magát vackomba. Pici teste kicsi a hálózsákomhoz, de a hálózsák, elnéző fajta, a méretekkel mit sem törődve körbebugyolálja. Az angyal néha az orrát dörzsöli, máskor beszélni szokott álmában. Egyszer csak úgy, minden mellékes cirkalmak nélkül azt mondta: aurinko. Hát így lopta be magát a Bölcsesség az ágyamba, hétköznapom közönséges közébe, álmosszőkén, háromévesen, egyszavúan, Naposan. (Forrás: Ághegy – skandináviai magyar irodalmi és művészeti lapfolyam, 3–4. szám, 2003, 373. old.) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
