|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Jöttél Dévénynél harci hévvel,
voltál a látnok, hős Vazul! Léha dőzsölés lakomáján veled küzdött a gőgös Nagyúr! Benned a mélység átélése tépte az elme gátjait! Táltosi szavad érccsengése dalolta vágya, álmaid. Sok-sok átizzott éjszakára jeges jussu hajnalon könny hullt a fekete zongorára gyöngyszemek a néma húrokon. Emléked hinni így tanítja a líra felkent papjait. Ősök szavával ortorozva s zengve „Új idők új dalait!” (Forrás: Két évtized – antológia, Krúdy Gyula Irodalmi Kör, Budapest, 2002., 183. old.) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
