
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Diószegi
Vilmos emlékének
Most izzik a fenyő, hegyében rőt felhőtorlasz tornyosul; lassan pörögve nagy tövébe szénnévált féreg, ragya hull. Szűkül a cinke csöppnyi torka, lassan halálba szendereg, ős-vizek törnek föl bugyogva, s élednek holt meanderek. Míg zúg az ár, elsűllyedőben föl-fölmerednek görcs karok; s mindenre végül, mit sem értve az ittfelejtett Hold ragyog. (Forrás: Zászlós Levente: Orpheus Apollónhoz – Gilgames, Szenci Molnár Társaság, Budapest, 1994., 49. old.) |
|
|
|
|
|
|

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
![]() |
![]() |