|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| mindent
elnyel a mély ködös éj ez a tejszinü tenger
alszik a távoli domb árnyában a város az ember fényeit égeti még pislog a csillagos ég horgonyt vet kikötő csönd utcák öblei mélyén kábult házsorok álmát füstöli égre a kémény alszik az utca a ház szunnyad a köznapi láz pultokon aliszik a vonzó édeni alma a holmi bankkártyás kicsi fülkék megszűntek zakatolni túl a vevőrohamon jussuk e kis nyugalom alszik a reklám biznisz-centrum kassza bevétel alszik a zizgő hűtők kincse a sok finom étel gyűlik az üzleti méz: alszik a bankban a pénz horkol az Áru a nagy nőcsábász édes az álma gyűjti a hímport holnapi újabb csábmosolyára ajzani Nő tuda! tát: higgye a talmi csodát nyugtalan alszik a tévé felböfög esti riportot dúsan habzó változatában az emberi sorsot cikkan az éjben a drót nyomja az új epizód míg fiatal pár álmodik új bútort a szobába alszik a sok-sok bútor a helybeli fitt Ikeába köztük a sárga a kék isteni kis kanapék völgyben szállong városok őrző szelleme füstköd diszkó reflektorpászmája az ég fele döfköd elnyeli matt sugarát égen a vattakabát (Forrás: Jelenkor, 2002. május) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
