|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| A
KÖLTÕ: kortalan kamasz.
A szónoklónak visszaszájal – nem gyõzheted meg rossz retorikával –, minden hamissal szemben õs-ravasz. Köp hegyeset álságos „koreszmékre”, s ha bármily tetszetõsen dallanak fuvolahangú, újkori szirének, nem ejti meg a bájoló karének, õ igazához hû marad. Bár a sors havaz hajára fehérséget: nem térdeléstõl bütykösödik térde, markát se nyújtja ki piasztert kérve, s nem hajlongástól porlik csigolyája; s bár fél magánytól – nem vegyül a „nyájba”, paradox bölcs – csak igazodni rest, szemforgatón röhög – s foga csikordul, ha hozzáér a kenetes... Ha mámoros, hát sose mézes bortul: sajátos látomások ihletett mágusa õ... Mártózva förtelembe, óvja kikezdhetetlen tisztasága, mint szonda nyúlik felkavart vizekbe, ahol iszapban bûn lapul, mint rája, rücskös muréna, vérszívók petéi. Õt szelleme, mint búvárt meze, védi. Mondják: rebellis, szüntelen izgága. Igaz, s kegyetlen önmagához is, sokszor meghökkent és felháborít – Igazságosztó – Terminátor, szelídségét levetve ég nyilától sem retteg olykor – az a dolga, hogy a Baál oszlopait lerontsa – így szól az égiek parancsa –, s kolosszok kõfalán törik szegény feje ezer darabra... (Forrás: Kláris 2001/2., 23. old.) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
