|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Fáradt aggastyánná õszül bennem
a várakozás Vasárnap már este fölsírt bennem a csecsemõ Bõszült erõvel – csökönyös szamár – Hordtam a vizeket Ellenségként – Ágnes asszony – Csak súlykoltam a lepedõket Hétfõn csendült ütemben ráztam ki a szõnyegeket Suhogtak a napszagú ágynemûk S estére ragyogott a ház. – És férfiereje teljében kínzott a várakozás. Hiába az akarat Éjjel még lerágtam egy picit az altatóból... Reggel le sem akartam menni a vízre Itt találj, érezd, hogy várlak – De erõszakkal leparancsoltam magam a hegyrõl. Jól tettem. S mégis minden kocsihangra fölpattanva Kerge birkaként Felajzott íjként vártalak. Aztán ettem. Egyedül. És azóta kiolvasva a könyvet – Csak ülök itt kettesben a macskával, s érzem, Hogy fáradt aggastyánná õszült bennem a várakozás. (Forrás: Dévai Nagy Kamilla: Versvigasz, Mûvészetbarátok Egyesülete, 1998) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
