Vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
KLASSZIKUS IRODALMI VÁLOGATÁS
(szerkeszti: Radva Márta)
 
Faludy György
(1910-2006)
Tanuld meg ezt a versemet
Tanuld meg ezt a versemet, 
mert meddig lesz e könyv veled? 
Ha a tied, kölcsönveszik, 
a közkönyvtárban elveszik, 
s ha nem: papírja oly vacak, 
hogy sárgul, törik, elszakad, 
kiszárad, foszlik, megdagad 
vagy önmagától lángra kap, 
kétszáznegyven fok már elég - 
és mit gondolsz, milyen meleg 
egy nagyváros, mikor leég? 
Tanuld meg ezt a versemet. 
  
Tanuld meg ezt a versemet, 
mert nemsokára könyv se lesz, 
költõ se lesz és rím se lesz, 
és autódhoz benzin se lesz, 
és rum se, hogy leidd magad, 
mivel a boltos ki se nyit, 
s kivághatod a pénzedet, 
mert közeleg a pillanat, 
mikor képernyõd kép helyett 
halálsugarat közvetít, 
s mert nem lesz, aki megsegít, 
ráébredsz, hogy csak az maradt 
tiéd, mit homlokod megett 
viselsz. Ott adj nekem helyet. 
Tanuld meg ezt a versemet. 
  
Tanuld meg ezt a versemet, 
s mondd el, mikor kiöntenek 
a lúgtól poshadt tengerek, 
s az ipar hányadéka már 
beborít minden talpalat 
földet, akár a csiganyál, 
ha megölték a tavakat, 
s mankóval jön a pusztulás, 
ha fáján rohad a levél, 
a forrás dögvészt gurguláz 
s ciánt hoz rád az esti szél: 
ha a gázmaszkot felteszed, 
elmondhatod e versemet. 
  
Tanuld meg ezt a versemet, 
hogy elkísérjelek. Lehet, 
s túléled még az ezredet, 
s pár kurta évre kiderül, 
mert a bacillusok dühödt 
revánsa mégse sikerül, 
s a technológia mohó 
hadosztályai több erõt 
mozgatnak, mint a földgolyó - 
memóriádból szedd el? 
s dúdold el még egyszer velem 
e sorokat: mert hova lett 
a szépség és a szerelem? 
  
Tanuld meg ezt a versemet, 
hadd kísérlek, ha nem leszek, 
mikor nyûgödre van a ház, 
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz, 
s elindulsz, hogy odút keress, 
rügyet, magot, barkát ehess, 
vizet találj, bunkót szerezz, 
s ha nincs szabad föld, elvegyed, 
az embert leöld s megegyed - 
hadd bandukoljak ott veled, 
romok alatt, romok felett, 
és súgjam néked: tetszhalott, 
hová mégy? Lelked elfagyott, 
mihelyst a várost elhagyod. 
Tanuld meg ezt a versemet. 
  
Az is lehet, hogy odafenn 
már nincs világ, s te odalenn 
a bunker mélyén kérdezed: 
hány nap még, míg a mérgezett 
levegõ az ólomlapon 
meg a betonon áthatol? 
s mire való volt és mit ért 
az ember, ha ily véget ért? 
Hogyan küldjek néked vigaszt, 
ha nincs vigasz, amely igaz? 
Valljam meg, hogy mindig reád 
gondoltam sok-sok éven át, 
napfényen át és éjen át, 
s bár rég meghaltam, most is rád 
néz két szomorú, vén szemem? 
Mi mást izenhetek neked? 
Felejtsd el ezt a versemet. 
 
(Forrás: hotdog.hu/irodalom)
Ez az írás 2014. április 1-jén került a NapSziget gyûjteményébe.
 
Ábrányi Emil további írásai a Klasszikus Irodalmi Válogatás rovatban
 
visszatérés a
Klasszikus Irodalmi Válogatás
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón