|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ébredj nagy álmaidból,
Ébredj, Árpád fia! Fölkelt a nap: hazádnak Föl kell virúlnia! Ellenséges hadakkal Víttál ezer csatát. Szívvéreden ezerszer Váltád meg a hazát: A felviradt kor ismét Igényli szívedet: Vért nem kér, csak hazáért Égő szerelmedet. Igényli, hogy becsűljed Honod külföld felett; Védd, ápold, mikkel Isten Megáldá földedet. Amit gyártott magyar kéz, Nevelt a hontelek, Amit magyar zamattal Íhlettek a szelek; Mi a rónák felett él, Hegyaknában terem: Mind az nemes fajodnak Erőt adó elem. S függjön rajtad daróc bár, S szembántó színzavar, Becses, mikor hazáért Égő szivet takar. Oh nemzet, nemzet, eszmélj, Becsűld meg tenmagad, Gyilkold le szolgavágyad, Mely külföldhöz ragad; Járj egyesűlt erővel, Tégy egy szent fogadást; Hazádnak istenén kül Nem fogsz imádni mást! Te népek óceánján Hullámtól vert sziget, Kit mint elsűlyedendőt Ezer jós emleget, Mutasd meg a világnak, Hogy még erőd szilárd, Hogy ezredes fokodnak Új ezred év sem árt. Mutasd meg, mit vihet ki. Erős szívláng alatt, Az elszántság hatalma, És az érc akarat. Ébredj nagy álmaidból, Ébredj, Árpád fia! Fölkelt a nap: hazádnak Föl kell virúlnia! (1845) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
