|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ez egy búsult térség, puszta és fövenyes.
Tele van tövissel, száraz, hitván, szennyes. Csak bús barlangjai csikorognak benne, Hol a szükség semmit hasznára nem lelne. Rút szelek bújdosnak repdeső fövenyén, Aki benne bolyong, csak sínlik reményén. Éhség, rongy, gyalázat találtatnak rajta, Hova a történet legtöbb embert hajta. Világunk nagy része e térjen sóvárog, Sív, rív s az avaron szomorún csavarog. Itt csak a gazdagok átkoztatnak mindég, Kiknél egy szegényült mindég kínos vendég. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
