|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Oh mondd anyám, oh mondd tovább
Milyen volt jó apám? No mondd megint! Hogy csüggtem én Mesélő ajakán, Mikor tanítni kezd vigan – „Hallgasd csak édes kis fiam”... Oh erre mind emlékezem, De arra jobban ám, – Mikor oly bús, oly néma lett, – S az új nap hajnalán Nem csegtett többé oly vigan: – „Ébredj már édes kis fiam”... És este lett – s ő ott feküdt. Körötte sírva mi... Fejemre tette két kezét... – Mily kin elmondani! – Hogy csengett gyönge hangiban: – „Ki véd meg már most kis fiam”... S azóta e hét drága szó Fülembe csend megint, Mikor a sors korbácsival Vadul reám suhint... Felém suhan csapásaiban: – „Ki véd meg már most kis fiam”... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
