
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Hallom a hangod messze, mélyből,
Egy régi nyárból száll felém, Egy mámoros és fényes éjből Dalol, mint álom és remény. Hallom a hangod, selyme simit, Bársonya borzongat megint, A szavaid, e pajkos villik Csapata surran szivemig. A kagyló búg, ó áldott kagyló, Mely ily dús gyöngyöket terem, Ugy érzem, édesbús viharzón A tenger zeng, a végtelen. (1920) (Forrás: Juhász Gyula művei, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963., 219. old.) |
|
|
|
|
|
|

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
![]() |
![]() |