
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Agyát, szívét is hámba fogja,
merengve hallgat, szól szorongva, akinek szerelem a gondja. Fészek-rakók álmait sejti, tolakvó énjét elfelejti, szellős nádasban el is rejti. Kedvesének hű tükre lenne, s míg ő csudálná magát benne: szemérmes, dús titkokra lelne. (1955) (Forrás: Ratkó József összes művei, Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 2000., I. kötet – Versek, 393. old.) |
|
|
|
|
|
|

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
![]() |
![]() |