
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Mi lelt engem, én nem tudom,
Hej nagyon sok az én bajom: Szeretni kell a rótzsámat, Tőle csókoltatni számat. Karcsu testét átkarolnom, Ölelését elfogadnom, Nézni rá s őt hagyni nézni És szemétől el nem égni! Van-e ily baj a világon, Mint az én nagy boldogságom? Félek, félek, hogy mulandó, Mint az asszony változandó, És ha egyszer elenyészett, Minek akkor már az élet! (1842) (Forrás: Vörösmarty Mihály összes költeményei, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1963., 483. old.) |
|
|
|
|
|
|

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
![]() |
![]() |