|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Árokban s délben kuruttyol a béka
S csüggedt arató, Prometheusznak paraszt ivadéka Meg-meglopja rohanva a Napot. Félelmes balsors minden faluvégen S Nap-leső paraszt: Életet s reményt így aratnak régen Magyarországon, rothadás között. Erről s arról is felhők gomolyognak: Senki sem lesi És dehogy várja sohasem a jobbat, Csak gonoszabbul mindjárt ne legyen. Rothadunk lábon, még leteperetlen, Üldöz, ver az Ég S tán jól teszi, ne is hagyja veretlen, Mert nemcsak Éggel veretjük magunk. Veretjük földdel s ránk-táplált haraggal, Zsiványos bolond, Dühös és földes, úri here-haddal: S mégis Nyár ez s még – ez is az övék. Be jó békának s be rossz az embernek S szép mégis a Nap S learatjuk rothadtan is mi termett S tán jön jövő, mely válogatni fog. Most áll az ország, kuruttyol a béka S minden arató, Prometheusznak magyar ivadéka, Reszket, búsong, gyűlöl s mégis – arat. (Forrás: Ady Endre összes versei, Athenaeum Kiadó, Budapest, 1940., 624–625. old.) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
