|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Pipacsot éget a kövér határra
A lángoló magyar nyár tűzvarázsa. A Tisza szinte forr, mint néma katlan, Mit ittó part ölelget lankadatlan. Selyem felhői sáppadt türkisz égnek Bolyongó vágyak mély tüzében égnek. S a végtelen mezőkön szőke fényben Kazlak hevülnek tikkatag kövéren. Fülled a csönd, mint ha üres a kaptár, Keleti lustán szunnyad a mygar nyár. Mi lesz, ha egyszer szikrát vet a szalma, És föllángol e táj, e néma, lomha? Ha megutálva száz hete pimaszt már, Vihart aratva zendül a magyar nyár? (Forrás: Hét évszázad magyar versei, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1972., II. kötet 705.old.) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
