|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A rozsdaszeplős konzervdobozok
nedvedző csikkek papírcafatok között a fénnyel drótozott eget elhagyva tán egy angyal lépeget az elkony felborított pléhedénye alatt homály van bárha kásafénye még csordogál és néhol lámpa gyúl és ő üveglő szárnyakkal vonul a rozsdaette konzervdobozok elázott csikkek szétdúlt mondatok között de mégis mindenektől távol akárha jőve száz évvel korábbról és sűrű egyere sűrűbb a sötétség micsoda sóvárgás micsoda kétség rezeg kocsonyás-sárga szárnyain míg körbejár a park sétányain még rácsöppen az alkony kásafénye csillagszilánk hull eszelős szemébe pokol volt föld menny most mind tófenék s megtölti géproncs rongy és törmelék (1984) (Forrás: A magyar költészet antológiája, Osiris Kiadó, Budapest, 2003., 992–993. old.) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
