|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Jó Jézusom, ki bús gyermekkoromban
Gyakran szálltál szívembe, merre mentél Hogy nem lelek e szörnyű fájdalomban Egyebet a meddő, mély gyötrelemnél? Hisz a világnak minden tájain Most Téged várnak és Benned remélnek, A csodálatos földi születésnek Meleg és fénylő ünnepnapjain, S ha egyszer mégis a vén, nagy gyereknek Szívébe szállnál újra, égi gyermek, De nem vagyok méltó erre, nem. Legyen mindenki boldog, aki él itt, S halálra fáradt lelkem szenvedésit Írd mind az ő javukra, Istenem! |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
