|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Be sok a bolygód, fáradt üstökös.
Úgy vonszolod ki őket a homályból, S mind azt hiszi, hogy merész maga lángol, Ha fénykévédből kis csóvát kötöz. Kedvedre volna néked ez a had? Én nem hiszem. Kérész bolygók falkája Míg fénysörényed tépázza, cibálja, Tudom, elönt mosolygó, bús harag. És utálod e tolvaj kicsi bandát, Mint én utálom, s kinek bátor ívén Mágnes-szekered hiába rohant át. Mert büszke utat jár még egynehány. S ha téged elnyelt már az óceán, S lopott csóvája kihunyt bolygóidnak: A magyar égen – mást te sem hihetsz –, A magyar égen akkor is lesz csillag! (Forrás: Gyóni Géza: Az Élet szeretője, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1984., 81. old.) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
