|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Rólam keresztelték el a világot,
Nekem zenélnek a Hét Csillagok, Velem harcol az ördög, isten ellen Hozzám sietnek a szép kisdedek. Bennem feszül a kéj, fehéren izzó, Belőlem buggyan aztán langyosan, Rajtam cikázik át az úr haragja, Teherben tőlem duzzadnak a fák. Engem idéz, ki sóhajt itt e földön, Felém rohan a parttalan dagály, Miattam ránt kardot a büszke Bosszú Mögöttem bűzlő véres bűnökért. Előttem köd, helyettem senki, semmi, Köröttem fény, utánam néma csönd – És mégis minden nélkülem lesz és volt És semmi nem történik általam. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
