|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Oly lompos és lucskos,
a szőre sárga láng, éhségtől karcsú, vágytól girhes szomorú derekáról messze lobogott a hűvös éji szél. Futott, könyörgött. Tömött, sóhajtó templomok laktak a szemében s kenyérhéját, miegymást keresgélt. Úgy megsajnáltam, mintha belőlem szaladt volna elő szegény kutya. S a világból nyüvötten ekkor mindent láttam ott. Lefekszünk, mert így kell, mert lefektet az este s elalszunk, mert elaltat végül a nyomorúság. De elalvás előtt még, feküdvén, mint a város, fáradtság, tisztaság hűs boltja alatt némán, egyszer csak előbúvik nappali rejtekéből belőlünk az az oly-igen éhes, lompos, lucskos kutya és istenhulladékot, istendarabkákat keresgél. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
