|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az Úristen őriz engem
mert az Ő zászlóját zengem. Ő az Áldás, Ő a béke nem a harcok istensége. Ő nem az a vészes Isten: az a véres Isten nincsen. Kard ha csörren vér ha csobban, csak az ember vétkes abban. Az Úristen örök áldás, csira, élet és virágzás. Nagy, süket és szent nyugalma háborúnkat meg se hallja. Csöndes ő míg mi viharzunk békéjét nem bántja harcunk: Az Úristen őriz engem mert az Ő országát zengem. Az Ő országát, a Békét, harcainkra süketségét. Néha átokkal panaszlom de Ő így szól: „Nem haragszom!” Néha rángatom, cibálom: – tudja, hogy csak őt kivánom. Az is kedvesebb számára, mint a közömbös imája. Az Úristen őriz engem mert az Ő zászlóját zengem. Hogy daloljak más éneket, mint amit Ő ajkamra tett? Tőle, Hozzá minden átkom: hang vagyok az Ő szájából. Lázas hang talán magában: kell a szent Harmóniában. S kell, hogy az Úr áldja, védje aki azt énekli: Béke. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
