|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| A
hattyú lehajtja nyakát
Hó nyakát fekete tóra, Ő nem tudja hány az óra, Nem is hallgat harangszóra, Nyugovóra nem mond jóccakát. Szép csendesen megáll a tavon, Árnyéka ott van mellette, Az is fejér, mint a teste, Sötét a víz meg az este, Ez lehetsz te, sötét fájdalom. Most alszik el a hattyúmadár. Megyen a hold haloványon Végig a véres világon, Áll a hattyú ében tálon Mint az álom. Minden néma már. (Forrás: Szép Ernő összes költeményei, Athenaeum, 1940., 89. old.) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
