|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Nem,
nem volt a bölcsõn aranyozott, cifra,
nem hajlongott grófok serege elõttem, jövetelem sem volt csillagokba írva, mégis életemet mesék liliomos szõnyegévé szõttem. Szememben minden ló paripa volt, táltos, gyémánt alma, körte muzsikált a fákon, aranyos tetõktõl csillogott a város, s valahol elrejtve õriztem gyöngyökkel hímezett palástom. Mert királyfi voltam, karcsú, ifjú, büszke, gyámántbaldahínos királylányok álma, csillagszemem csókos éjek fényes üszke... Kár volt, jaj de kár volt, szemüvegem mögött hogy senki se látta. S a királyfi lassan vaksi, lomha, vén lett, kopott zakóvá fakult a nyalka mente, gerincét görnyedtté taposta az élet s már kutya se látja, hogy õsz haja közé korona van rejtve. Sok királyfi-vágyam lassan eltemettem, összeaszott vágyam bús raját sem õrzöm, nem is ejtek értük fájó könnyet, nem... nem... Párás szemüvegem kell csak mind gyakrabban titkon megtörölnöm. (Forrás: Ebeczky Lõrinc: Patkány-szimfónia, Uránusz Kiadó, Budapest, 1997., 154. old.) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
