|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| És
minden dolgok mélyén béke él
És minden tájak éjén csend lakik S a végtelenség összhangot zenél, S örök valók csupán mély álmaink. És minden bánat lassan béke lesz, És mindenik gyötrõdés gyõzelem, S a kínok kínja, mely vérig sebez, Segít túllátni a szûk életen. Testvéreim: a boldogság örök, S e tájon mind elmúló, ami jó, S az élet, a szép, nagy processzió, Mely indul örvény és sírok fölött, Az égi táj felé tart csendesen, S egy stációja van: a végtelen. (Forrás: Juhász Gyula összes versei) |
|
|
|
|
 |
 |