|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Ez
ágyon ring most életem tova,
Ringatja láz, ringatja rejtelem. Évek, remények, kétségek soka Mind szállnak velem... A bús világ, a dús kalmár világ Oly messze megy, mint part a tengeren, Föl a vitorlát, búgjatok, imák, Harsog a végtelen. S a lélek, aki meddõn keresett Irányt és partot, örömet, eget, Most érzi, hogy az Isten közeleg, S feléje integet. (Forrás: Juhász Gyula összes versei) |
|
|
|
|
 |
 |
