|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Ki
átható, egyhangú dalaiddal
betöltöd a nyugalmas éjszakát, milyen lehet tenéked a világ? Csend van; a hangok alusznak az éjben. A te zenéd van ébren egyedül, mint láthatatlan, éles hegedû. A te zenéd a csöndnek része immár és mint a szférák, titkon muzsikál: Az hallja csak, aki magába száll. Csendnek és éjszakának hegedûje, milyen lehet tenéked a világ? Érzed-e a csöndet s az éjszakát? Zenéd olyan, mint a lelkem zenéje S talán a fájó unalom dala: Egyforma volt tegnap s egyforma ma. Bokrod alatt, ah, kétségbeesetten érzed a csöndet és az éjszakát S szegény vak lélek, sírsz az éjen át. (Forrás: Babits Mihály összes mûvei) |
|
|
|
|
 |
 |
