|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Megcsókoltalak,
megmutatni,
Hogyan kell nékem csókot adni. Megfúltál, úgy öleltelek Mutatni, hogy ölelj te meg. És sírtam is, ölelve térded, Mert tudtam, hittem, hogy megérted, Bõ könnyeim, a könnyû bért, Mit értem ontsz, a könnyekért. Eldobtam mindent – íme, lásd, Hogyan lehet szeretni mást, Kiért mindent százszor megadnál, Ezerszer jobban önmagadnál. Kész vagyok meghalni miattad, Hogy élj, hogy meg e halj miattam, Ahogy hiszem, hiszen mutattad. Ne tétovázz, ne félj, ne félts magad, Csak az kap ingyen, aki ingyen ad. Mondtam, szeretlek, mondd, szeretsz-e – Mindössze ennyi volt a lecke, Mindössze ennyi a titok, De jaj neked, ha nem tudod. Jaj néked, hogyha az egész Szabály és példa kárbavész – Jobb lett volna meg sem születni Nékünk, mint egymást nem szeretni. (Forrás: Karinthy Frigyes összes versei) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
