|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Batyum:
a legsúlyosabb Nincsen,
Utam: a nagy Nihil, a Semmi, A sorsom: menni, menni, menni, S az álmom: az Isten. Vele szeretnék találkozni, Az álmommal, nagy bolond hitben S csak ennyit szólni: Isten, Isten S újból imádkozni. Nem bírom már harcom vitézül, Megtelek Isten-szerelemmel: Szeret kibékülni az ember, Mikor halni készül. (Forrás: Ady Endre összes költeményei) |
|
|
|
|
 |
 |
