|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Létem
ha végleg lemerült
ki imád tücsök-hegedût, Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantu mezõvé a szikla- csípõket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verõereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? Létem ha végleg lemerült, ki rettenti a keselyût! S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra! (Forrás: Nagy László összes versei) |
|
|
|
|
 |
 |
