|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Üzenem
haza, otthon a hegyeknek,
A csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, Esõnek, hónak, fellegeknek, És nincs ború örökkévaló. A víz szalad, a kõ marad, a kõ marad… Üzenem a földnek: csak teremjen, Ha sáska járja is le a vetést, Ha vakond túrja is a göröngyöt, A világ felett örök a rend! És nem vész magja a nemes gabonának, De híre sem lesz egykor a csalánnak. A víz szalad, a kõ marad, a kõ marad… Üzenem az erdõnek, ne féljen, Ha csattog is a baltások hada, Mert erõsebb a baltánál a fa! És vérzõ csonkról virradó tavaszon Újra erdõ sarjad gyõzelmesen. És mindig lesznek fák, mikor a rozsda A gyilkos vasat rég fölfalta már, S a sújtó kéz a szent jóvátétellel Hasznos anyaggá vált a föld alatt. A víz szalad, a kõ marad, a kõ marad… Üzenem a háznak, amely fölnevelt: Ha egyenlõvé teszik is a földdel, Nemzedékek õrségváltásain Jönnek majd újra boldog építõk És kiássák a fundamentumot. S az erkölcsi õsi, hófehér kövére Emelnek falat, tetõt, templomot! Jön ezer Kõmûves Kelemen, Ki nem hamuval és emberi vérrel Köti meg a békesség falát, De szenteltvízzel és búzakenyérrel És épít régi kõbõl új házat. Üzenem a háznak, mely fölnevelt: A fundamentum Istentõl való, És Istentõl való az akarat, Mely újraépíti a falakat. A víz szalad, a kõ marad, a kõ marad… És üzenem a régi barátaimnak, Akik megtagadják ma a nevemet, Hogy fordul újra egyet a kerék, És én akkor újra barátjuk leszek. S nem lesz bosszú, gyûlölet, harag, Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk… S leszünk egy cél és egy akarat. És üzenem mindenkinek, Testvérnek, rokonnak, idegennek, Gonosznak, jónak, hûségesnek, alávalónak, Annak, akit a fájás ûz és annak, Akihez vércseppek tapadnak; Vigyázzatok és imádkozzatok! Valahol fenn a magas ég alatt Mozdulnak már lassan a csillagok… A víz szalad, a kõ marad, a kõ marad… Maradnak az igazak és a jók! A tiszták és a békességesek! Erdõk, hegyek, tavak és emberek! Jól gondolja meg, ki mit cselekszik, Lyukasztják már fenn az égben a rostát, És a csillagok tengelyét olajozzák Szorgalmasan az angyalok… És leszen csillagfordulás megint; É miként hirdeti a Biblia… Megméretnek majd az emberek… Ki mint vetett, azonképpen arat. Mert elfut a víz, csak a kõ marad. A kõ marad! (Forrás: Wass Albert összes mûvei) |
|
|
|
|
 |
|
