|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Istenem
földben, fûben, kõben,
Ne bántsuk egymást mostanában: Sokat járok a temetõben. Sokat emlegetlek, citállak: Te vagy ma a legkiválóbb Nem-Vagy, Õs magyar névvel: az õs-Állat. Szeress engem, ha tudzs szeretni, Szeress engem, mert, jaj, utálnak S olyan jó szeretettnek lenni. Szeress engem s ölelj át szépen, Mi, hajh, cudar világot élünk S kenyértõl függ az üdvösségem. Úgy szeretnék szabad úr lenni, De éltem, sorsom ki van mérve: Így kell születni, így kell enni. Így kell csókolni s megmaradni És így kell nagyokat tervelni, Kérni és mindig adni, adni. (Forrás: Ady Endre összes versei, 163. old., Athenaeum, é. n.) |
|
|
|
|
 |
|
