|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Röpülj
lelkem, tágítsd még hazámat!
Mily kicsiny a Föld! Mily csöpp melegség fészke a zord Ûrben! Bús kerekség! Szigete a tér Robinsonának! Óh röpüld át kis csillaghazámat s míg e hibbant Robinsonok bambán ölik egymást, szigetük felejtik és sohasem ér szemük a partig: te a végsõ szirt fölé suhanván a villanyos messzeségbe kémlelj, tán egy ismeretlen sugarat hoz, amely úgy jön, dallal és reménnyel, mint dús hajó vén Robinsonokhoz. (Forrás: Babits Mihály összegyûjtött versei, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1963) |
|
|
|
|
 |
|
