Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Dezsõ Ilona Anna
(1961 - )
Nézd a kezeimet...
Kivénhedt nyárfa susog 
fejem fölött, rajta apró madár fújja 
rekedt hangon ismeretlen dalát. 
Élvezem csupasz ágának remegését, 
utolsó levelét is ellopta a fagyhalál. 
A ma szép, s hogy mi lesz holnap: 
nem számít, a természet meztelen bájában 
marad az emlék, és ez a langyos fuvallat 
arcomba fújja összetört hajamat. 
Muskátlim virágba borultan vár, 
még lélegzik, még hisz, még remél, 
még emlékeiben él a nyár. 
  
Istenem, ez mégis olyan hideg, 
nézd a kezeimet... 
   
Már megint veszekszenek verebeim, 
bosszantanak hangos csivitelésükkel. 
Néha haragszom rájuk, máskor nem… 
Nekik magasság, mélység nem fegyverük, 
zsibongnak, hangjukkal vernek lármát, 
jelzik,  hogy élnek, hogy vannak… 
Szeretem õket, hisz el nem hagynak, 
maradnak akkor is, mikor más nem. 
Lehet az idõ kegyes, vagy mostoha, 
jázminomba rakott fészkük mindig népes, 
a tél sem pusztítja el õket, 
túlél mindent a korcs, nem igényes. 
  
Istenem, ez mégis olyan hideg, 
nézd a kezeimet... 
  
Az est ráül fénytelen lépcsõmre, 
apró foltot váj szívemben az Idõ, 
csak egy árnyék leng körbe, violafelhõ. 
Megfakult emlékek rózsám aszott ágán, 
úgy tûnnek a percek, akár múltam, 
virág voltam, s most idegen tövis. 
Add hát kezedet, simogassam akár a szél, 
egymásra maradtunk, látod: 
anyánk többet nem mesél. 
Keserves dalát szívemben õrzöm, 
émelygõs fájdalommal jár az õsz, 
nyálas fonala elõttem libeg... 
  
Istenem, ez olyan nagyon hideg, 
nézd a kezeimet... 
  
A világ hegyi patak, elfolyik, 
mi is volt az értelme: 
kezemben egy teásbögre, 
tálcán némi péksütemény, 
ajkam, mintha szivacsból volna, 
s rajta minden szó fennakadna, 
mert teste az összeset elnyeli. 
Cél már csak a mosoly igazítása, 
rá kell varrni újra arcomra, 
harcomra nem derülhet fény. 
Gondolatok cikáznak, mind egy... 
Vajon, odafent dereng: 
  
Istenem, ez olyan nagyon hideg, 
nézd a kezeimet...
Ez az írás 2014. március 27-én került a NapSziget honlapjára.
 
Dezsõ Ilona Anna további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón