Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Szabó Julianna (Szalianna)
(1955 - )
Buták lennének az idõsek?
Minden reggel, mint általában az idõs emberek, mindjárt a rádiót kapcsolom be, hogy valami emberi hangot halljak. Érdekes dolgokról, emberekrõl, riportokat, elõadásokat. Az ember egész életében tanul. A rádióban, az idõskori butulásról volt szó. Mivel betöltöttem a 75-évet, szinte sértésnek éreztem a megállapításokat! 
  
Meggyõzõdésem, hogy az öregségnek semmi köze a butuláshoz! Az a baj, hogy az emberek nem nagyon használják az agyukat. Az agy szerintem olyan, mint egy sokfiókos szekrény. Sok ember élete során, nem hogy tele pakolná a fiókokat, hanem ki sem nyitogatja. Kevés az információja. Emiatt, azt a keveset, amit tud, hamar megtalálja. Öregen is emlékszik rá! 
  
Más a helyzet azokkal az emberekkel, akik gyerekkoruktól érdeklõdõk, kíváncsiak minden iránt! Egyre több információ éri az agyukat látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintáson keresztül. Nyitottak mindenre. Telepakolják a fiókokat. Életük során rengeteg információ gyûlik a fiókokba. Mikor, bár mire válaszolni kell, idõre van szüksége az agynak, hogy megfelelõ fiókot nyisson ki és a benne lévõ információkból, kiválassza a megfelelõt választ! Az agyunk szelektál! Fontos, és nem fontos között! Ezért mondják, hogy elfelejtettem! Ezek között az emberek között is kétféle van. Az egyik csoport addig dolgoztatja az agyát, míg a választ meg nem találja! Ezeket nevezzük szellemileg még friss öregeknek! 
  
A másik csoportot, szinte leírják! Ezek az emberek visszavonulnak, magukba zárkóznak. Nem érdekli õket semmi. Bár a fiókok tele vannak, de nincs, akiknek átadják. Nem érdekli a környezetüket, nincs rájuk szükség. Nincs értelme az életüknek. Nem elég erõsek ahhoz, hogy legyõzzék a belsõ fájdalmukat (önsajnálatukat), s mint egy védelmi bástya az agyuk megvédi õket azzal, hogy régmúlt emlékekbõl éljenek! Nehéz õket kizökkenteni ebbõl az állapotból. Ezek az emberek nem buták, csak az emlékekben élnek és csak ritkán érzékelik a való pillanatot. Talán néha jobb is nekik! Nem könnyû az élet! 
  
Míg ezeken gondolkodtam, eszembe jutott egy régi-régi történet.
Ez az írás 2014. március 23-án került a NapSziget honlapjára.
 
Szabó Julianna (Szalianna) további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón