Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Boér Mária
(1941 - )
A nagyvilág szabadsága
1917-ben Margit meghívást kapott a Szociális Missziótársulat szikszói anyaházába. A családtagok már indulás elõtt sejtették, hogy Margit be fog lépni a szikszói társulatba, de õ határozottan tiltakozott e feltevéssel szemben. Meghívás elõtt a szerzetesi életet elavult intézménynek tartotta és osztozott fõnöknõje, Selényi Marcell véleményében, aki - látva beosztottja vallásos buzgalmát, - figyelmeztette Margitot, nehogy belépjen valamelyik nõi szerzetesrendbe, mert "egy nyílt eszû és életrevaló modern lány nem való e jelentéktelen és bedeszkázott fejû apácák közé." Margit azonban úgy sejtette, hogy a Szociális Missziótársulat - neve után ítélve - bizonyára szociális problémákkal foglalkozik, s nem egy olyan zárt közösség, mint amilyenek általában a szerzetesrendek. 
  
A testvérek sokat kérlelték Margitot, hogy maradjon otthon - az utazás napján azonban már másképp fogták fel nõvérük távozását. Úgy érezték, hogy míg Margit elõtt a széles nagyvilág szabadsága áll, õk bezárva maradnak biztonságot adó otthonukban, mely akármennyire is meleg és barátságos, mégsem több egy lelakatolt ketrecnél.  
  
Még messze volt az állomás, de a kóbor szél már eléjük fújta a vízzel fojtott tûz meleg-barna szagát. A fényesre kopott sínek között ide-oda szaladgáló emberek, s a messze útra megitatott, jóllakatott, sárgaréz pántú, csillogón fekete mozdonyok között döbbentek rá arra, hogy a vasútnak külön élete van! Eddig úgy érezték, hogy az állomás a város pereme, s az õ számukra a Piac-téri sátor jelentette a világ közepét, ahol termékeiket árulták, s amely megélhetésüket és boldogulásukat biztosította. Csak most döbbentek rá arra, hogy a város peremén túl új világ kezdõdik, amely szûk kisvárosuknál összehasonlíthatatlanul vonzóbb és érdekesebb! 
  
Nem tudtak búcsúzkodni, és csak amikor a mozdony nagyot rántott az összekapcsolt kocsik sorozatán, akkor eszméltek fel, hogy elérkezett az elválás torokszorító pillanata. Margitnak csak annyi ideje maradt, hogy fölugorjék a lépcsõre, s a vonat már el is indult. A távolba veszõ síneken a szerelvény már gyufás skatulyányira zsugorodott össze, amikor az otthon maradottak végül abbahagyták az integetést. 
Pár hét után csomag érkezett Margittól, benne a ruhái és egy rövid levél: "Úgy határoztam, hogy missziós nõvér leszek és jelentkeztem a rendbe. Késõbb majd részletesen beszámolok mindenrõl! Ég áldása legyen veletek! Judit jelölt" 
  
A magyarországi katolikus egyház pár év múlva az elsõ világháború után felgyorsult kivándorlás problémáinak orvoslására az Egyesült Államok nagy emigrációs központjába, Clevalandbe küldte Margitot, ahol két társnõjével és a clevalandi püspök anyagi támogatásával két jelentõs intézményt hozott létre: a Social Mission Settlement-et és a Social Mission Sisters-t. 
  
(Részlet a szerzõ "Kockázatos utazás" címû regényébõl.)
Ez az írás 2014. március 14-én került a NapSziget honlapjára.
 
Boér Mária további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón