Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Boér Mária
(1941 - )
A kétszívû péter
Aznap kiteljesedett az ünnep arca. Elõször a két legkisebbik gyermek ébredt fel és elsõ dolguk az volt, hogy a padlásra rohanjanak, ahol, mint egy tetten ért gazembert, gyõzedelmes kiabálások közepette lecipelték a rozsdás, ócska családi ródlit. Péter gyengén érezte magát, s nem ment velük. A két kisfiú unszolására a legnagyobbik fiú, István is felöltözött, és nekivágtak a Süvítõ felé vezetõ szánkóútnak. Édesanyjuk otthon maradt, és kenyérmorzsát szórt az udvaron a verebeknek, amikor a szomszédból ráköszöntött Unívia.  
- Kezeit csókolom! 
- Hát te nem mentél el? 
- Elaludtam. Péter? 
- Bent van a szobában. 
Péter elgondolkozva feküdt az ágyon.  
- Te is itthon maradtál, Unívia? 
- Elaludtam. Oszt nem is volt kedvem szánkázni. Gondoltam, átjövök egy kicsit, elbeszélgetni veled! 
- Nagyon kedves vagy. 
- A múltkor azt mondtad, hogy egyszer majd mesélsz nekem valami szépet. 
- Majd egyszer elmondom. 
- Mondd el most! 
- Ne kívánd! Ez egy különös mese és csak nekem szép! Már bánom is, hogy említettem. 
- Miért? 
- Mert titok. 
- Hát ez a barátság? Titkod van elõttem!? 
- Ne haragudj! Legalább titkaim legyenek! Egyebem úgysem igen van.  
Péter kivette feje alól mindkét kezét és felült az ágyban. Látszott rajta, hogy nehéz elhatározásra jutott! Megköszörülte a torkát, nyelt egy rövidet, s nekipirulva beszélni kezdett. 
- Te tudod, hogy beteg vagyok. Két szívvel születtem, de a kettõ együtt sem ér annyit, mint egy egészséges szív. Ha majd valaha esküdnöm kell, nehéz helyzetbe kerülök, mert mindkét kezemet rá kéne tennem a szíveimre. De még így, betegen is szeretni vágyom. Nincs elég erõm, hogy bátran megálljak valaki elõtt, és nyíltan bevalljam, hogy szeretem! Ezért bánatommal az éjszakák sötétségébe menekülök. A fényes nappalok zaja bánt! Az én boldogságom éjszaka kezdõdik és reggel ér véget. Olyan jó, amikor csak a hold sugara világítja be a szobát! Kinyílik az ajtó, és belép a titokzatos, idegen lány. Tündérien csillogó szemeivel végigkutatja a szobát, majd halkan az ágyam szélére ül. A homályos csendben kirajzolódik egy titkon õrzött ideál, egy eszményien finom lény! Megkeresi a kezem és megsimogatja mindkét szívemet!  Nem szól semmit, csak néz! Mielõtt elmenne, megcsókol. De boldog vagyok ilyenkor! Lelkem sokáig tele van ittléte akácos illatával!  
- Milyen ez a lány? Szõke, barna, fekete? 
Az utolsó szóra Péter igent int a fejével. 
- Sokszor jön ide? 
- Csak amikor félálomban vagyok. 
- Máskor nem?  
- Máskor is jön, de nem hozzám. 
- Hát kihez? 
- Hozzánk. Az egész családhoz. 
Mindketten elhallgatnak egy kis ideig, és olyan nagy csend nehezedik közéjük, hogy Péter csak a saját két szíve zakatolását hallja!  
- Szereted? - kérdezte Unívia. 
- Nagyon. 
- Õ is szeret téged? 
- Nem tudom. 
- És te miért szereted? 
- Mert elõtte nem kell elrejtenem két kicsi torz szívemet. 
- Én ismerem? 
- Nagyon. Azaz, lehet, hogy igen! 
- Mikor jön legközelebb? 
- Sohasem lehet elõre tudni. De mindig várom. 
- És hova ül le? 
- Oda, ahol most te ülsz. 
- Péter! Csak nem én vagyok ez az idegen, titokzatos lány?  
- Igen, te vagy az. 
- Hát idegen vagyok én neked?  
- Nappal annyira közel vagy, hogy alig merek rád nézni. Nappal testvéremnek látlak. Egy egyszerû lánynak. Nappal nincs benned annyi varázs, mint éjszaka. Nappal mindenkinek jut belõled, de éjszaka nem a nõvérem barátnõje vagy, hanem csak az enyém. Éjjel titokzatos vagy, mint az északi fény. Sokszor gondoltam arra, hogy megírom neked ezt az állandóan visszatérõ álmomat. Hogy te is tudd, milyen nagy boldogságot szerzel nekem tudtodon kívül. 
Péter hirtelen a szívéhez kapott és elhallgatott! Unívia megvárta, amíg véget ért a rosszulléte, majd könnyedén, mint egy pillangó, megcsókolta a homlokát. 
- Most pihenj egy keveset, Péter. Holnap majd újból meglátogatlak!  
Behúzta maga után az ajtót, és kilépett az üvegen keresztül átütõ napfénybe. 
  
(Részlet a szerzõ "Kockázatos utazás" címû regényébõl.)
Ez az írás 2014. március 14-én került a NapSziget honlapjára.
 
Boér Mária további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón