Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1950 - )
Morzsi otthon
Csöngettek.
 
Morzsi kutya ugatott. Valaki idegen, gondolta Andrea és kinyitotta az ajtót. A postás volt. Elsõ kérdése az volt:

- Harap a kutya?
 
- Jámbor állat, barátságos - válaszolta Andrea.
 
Morzsi a törpe tacsi érdeklõdve szaglászta az újdonsült idegent, aki csak egyre hátrált. Majdnem, hogy dolga végezetlen távozott. Az ajtó bezárult.
 
Az elsõ kutya, aki meghódította Andreát, Dorisz volt. Egy ír szetter vadászkutya, Andrea férjének kutyája, aki Egerágon lakott, mármint a kutya. Annyira tudta, hogy nem szerette Andrea, ha utána jött, ezért a lába elé feküdt és Andrea megvakargatta a füle tövét.
 
Aztán hosszú idõ telt el, Dorisz elment. Andrea elõtt volt, ahogy utoljára Dorisz a szemébe nézett. Szívszorongató látvány volt.
 
Sok idõ eltelt, miután Morzsival összetalálkoztak.
 
Mikor Andrea megvette, autóvezetés közben a kiskutyus Andrea ölembe ült.

- Jaj, ne, kiskutyám, Morzsi, így hogyan vezessek? - emelte fel kissé a hangját Andrea.

Majd lassú tempóban hazaérkeztek.
 
Andrea életében egy új fejezet kezdõdött.
 
A család kibõvült egy taggal. Másnap, hogy Andrea hazavitte, Morzsi az ágya mellett aludt el. Éjszaka meg a lábánál aludt, és mi történt, az ágyába bepisilt. Andrea reggel arra ébredt, hogy vizes az ágya. Jacquie Durell: "Állatok az ágyamban" címû könyve jutott eszébe. Természetesen mindent tisztított.
 
- Most, hogy megjelöltem a helyem, itt fogok aludni! - Vakkangatta Morzsi. - De ez az én helyem - oktatta ki Andrea Morzsit - Nem úgy van ez, s ha aludni akarsz, hát ott a helyem az ágyadnál, odalent - folytatta az ugatást, majd a takaró alá bújt, mert hitte, ha õ nem lát, akkor senki sem veszi észre. Majd egy idõ után az orrát kidugta a paplan alól. - Hát lehet rád haragudni? - enyhült meg Andrea.
  
S ezután Morzsi és Andrea igazi jó barátok lettek.
 
Majd Andrea eképpen elmélkedett:
 
Visszahozta azokat az idõket, mikor kisfia megszületett és szeme elõtt nyílt ki az értelme.
A szobatisztaságra nevelés, a játék. Megismertette az állatorvosi rendelõvel, ahol a kutyától a macskáig, a papagájtól, az aranyhörcsögig minden elõfordul. Az állatorvosok kék uniformisa, a kötelezõ oltások.
 
Ahogy a kisfia különbözõ sírását meg tudta különböztetni, úgy Morzsi ugatása is más-más értelmet kap. Õ így beszél.
 
Máris nincs egyedül. A kutyasétáltatások közben új emberekkel ismerkedik meg, Örül, ha Morzsi találkozik játszótárssal. Megismerte, hogy mikor hívja a másik kutyát játékra. Regényt lehetne írni a kutyák szeretetteljes megnyilvánulásairól.
 
Mivel lakásban él, elásni a zsákmányát nem tudja, mégis a legfinomabb falatokat körbehordozza a lakásban és eldugja, majd orrával úgy csinál, mint aki betakarja.
 
És bizony a kutya is álmodik. Álmában vakkangatni szokott, biztosan valami finom falat jut az eszébe.

Ez az írás 2014. március 5-én került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón