Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1950 - )
Egy igaz történet a régmúltból
Hol volt, hol nem volt született egy kisleány Európa közepén, Magyarországon. Abban az idõben a tél igazi tél volt, nagy hóval, még az iskola udvarát fellocsolva jégpálya is készült. A nyár igazi nyár volt, nagy meleggel, így egész nap a strandon heverészhetett. Ez volt a nyaralása. Nem keseredett el e miatt. Nem mindenkinek adatott meg az utazás.
 
Azonban Édesapja nagy reménységgel nézett a kicsi leány jövõje felé. Szerette volna, hogy tehetséges legyen, és ez a kicsi leány rakoncátlan volt ugyan de meg akarta hódítani a Világot. Édesapja megtanította sakkozni. Nagy reménységgel lépésrõl lépésre sajátította el a sakkozás logikáját. Addig- addig fejlesztette a tudását, hogy az iskola benevezte a pécsi, majd a Baranya megyei sakkversenyekre, ahol második lett, így két alkalommal is eljutott az Országos Úttörõ Olimpiára.
 
Elsõ alkalommal magába a Paradicsomba került, Csillebércre, ahol a hatalmas fenyõfák ágai roskadoztak a nagy hó alatt. Ám a tudása nem volt olyan kicsiszolt, így érmet nem hozott haza.
 
Nem adta fel, mert soha sem szabad feladni, így került második alkalommal a Szombathelyi Országos Úttörõ Olimpiára. Nagyon jól indult a versenyen, ezért a leendõ bajnokkal az elsõ asztalon került játékra. Kemény küzdelem volt, ez a kicsi leány nagyon nehezen adta meg magát, de ellenfele csak-csak ügyesen hosszú játék után mattot adott neki.
 
Mint elsõ vereség után még mindig az elsõ asztalon játszott és sakkórával kellett lejátszania a meccset. Nem tudta õ mi az a sakkóra, nagyon zavarta így nem is a játékra koncentrált, hanem az órára, így szépen lassan lecsúszott, és bizony érem nélkül tért megint haza.
 
Mint gyermek megérezte a sportszerûséget és a bajnoknak gratulált a gyõzelemhez. Õ meghatódott, mondta, hogy nagyon nehéz ellenfél voltam - mert én voltam az a kicsi leány -, és mert más ellenfele nem tette ugyanezt, azt mondta, hogy ez aztán a sportszerûség és megkínált a sakktortájából.
 
Mindez a '60-as években játszódott le.
Ez az írás 2014. március 5-én került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón