Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Szalai Julianna (Szalianna)
(1937 - )
Láttam a csodát
Éppen felszálltam a vonatra máris indult. Még szerencse, hogy találtam egy helyet a baloldali ablak mellett. A Nap besütött az ablakon, de már nem melegített.  
Õsz volt. Néztem a Napot és gondolatban messze-messze szálltam. Távoli bolygókra, csillagokra. Gondolkoztam az univerzum végtelenségén, és az idõtlen idõrõl.  
Igaza volt Einsteinnek. Nincs idõ. Csak mi emberek találtuk ki, viszonyítási alapul.  
Tõlünk függ, hogy meddig tart? Van, amikor soká, például, egyik nyugdíjtól a másikig, milyen hosszúnak tûnik.  
De ha arra gondolok, hogy milyen hamar elfogy, akkor viszont rövid az idõ. 
  
Mikor feleszméltem gondolataimból, a Nap már más irányból világított be a vonat ablakán. Biztosan a sínek kanyargása miatt. Elkezdtem figyelni, a Nap útját.  
A felhõk játékát, ahogy pillanatok alatt öltenek új és új formát, ahogy játszanak egymással. Mintha csak fogócskáznának. Az égszínkék felhõket és a tengerkéket, kergették a bárányfelhõk. Gyönyörû volt. Lelkemet valami nyugalom és béke töltötte el.  
Csak néztem és csodáltam. Néha mintha tengeröblöt formáltak volna, és a bárányfelhõk volnának a partok, buja növényzettel. 
Aztán szétoszlott, s percek alatt újra kék volt minden. Majd változott a kép. 
Szürke felhõk jöttek szinte a semmibõl. A világoskékbõl tengerszem lett, vagy tán egy égi tó? A mélykék a partszegély, s a szürkék a hegyek. Állandóan változtak, sötétek és világosszürkék. Dombok és hegyek és egyre meredekebbek.  
Aztán, mint a cigarettafüst, fátyolosan megjelent egy ködfoszlány. Sûrûsödött, mint egy vattacukor és egyre fehérebb és fehérebb lett. Aztán egy bárányfelhõ érkezett, majd egyre több és több. Betakarták a tengerszem feletti teret. Széleik cakkosak voltak.  
Mintha fodrosak lettek volna, vagy göndörök, mint a bárányok. Talán ezért is hívják õket bárányfelhõknek?  
  
A Nap mintha játszana velük. Öreg létére beszállt a játékba. Hól a hegyek mögé bújt, hol vidáman elõbukkant s kerek arccal rájuk nevetett.  
  
Hosszú volt az utam s megadatott, hogy végignézzem játékukat. Jó volt nézni. 
Míg gyönyörködtem bennük, alig vettem észre, hogy a Nap már az ég peremérõl kacsingat vissza a felhõk játékára. Majd hirtelen mintha egy kráter közepébe bukott volna, izzott, mint a láva. Körülötte vörösben tündökölt minden, mint bíbor színû palást. Csak egy-egy sötét felhõ úszott a Nap elé, jelezve, hogy nemsokára vége a napnak. Aztán megérkeztek és egyre sûrûsödtek az éjt jelzõ fekete fellegek. Mint egy mágus, pillanatok alatt eltüntetve a Napot. De bennem nyomot hagyott. A látvány, amiben részem volt, maga volt a csoda.  
Amíg élek nem felejtem el!
Ez az írás 2014. február 24-én került a NapSziget honlapjára.
 
Szabó Julianna (Szalianna) további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón